Sajnos

Emberek, Lányok, Fiúk!

Szeretném elsősorban leszögezni ,hogy nagyon, nagyon szeretek írni.
Imádom ezt az oldalt, imádom a történetet és imádom az embereket akik olvassák.

DE sajnos az írás most nem fér bele az életembe.
Mindennél jobban szeretném ,hogy benne legyen, de nincs.

Amint lesz akkor folytatom, vagy ujjat írok, de nem hiszem, hogy ez egyhamar bekövetkezik. Sajnálatos módon.

Tényleg szeretném megköszönni azoknak akik egészen az első fejezetektől olvasták a történetem és azoknak is akik a végén kapcsolódtak be, de rendszeres olvasóként mindig visszatértek.

Egyszer talán lesz annyi időm ,hogy folytassam, de addig is az történetet abbahagyom.

Köszönöm ,hogy eddig figyelemmel kísértétek az oldalam és nagyon örültem ,hogy a legtöbb esetben maximálisan pozitív volt a visszajelzés. Ez jól esett.

Szeretlek titeket

DóNessmé

KÉpek x)

Itt van Trixi esküvői ruhája, cipője, gyűrűje. A gyűrűt ugye Mark adta neki a cipő üzlet tetején, a ruhát ( vörös rózsákkal képzeljétek el ) Alice találta meg, a cipőt pedig majd kapja ajándékba.. JANE-től:)

21. fejezet

/ Kíra szemszöge /

- Mit keresel itt? -lihegte Kylie a nyakamba.
- Köszi hugi, nekem is hiányoztál és én is örülök ,hogy látlak -nevettem. Megsimogattam a haját. Az én kishugom és annyira büszke vagyok rá!
- Jaj, ne haragudj. Örülök ,hogy itt vagy- Mike felé nézett. - oh! Vendégünk is van! Szia, én Kylie vagyok. Kíra huga.
Kezet nyujtott Mike felé ,de ő megölelte. Annyira édes, és gondoskodó. Szeretem.
- Hello. Mike vagyok.
- Örvendek Mike -mosolygott hugocskám.- Minek köszönhetjük a látogatásod? -szegezte nekem a kérdést.
- Nos.. Mi szeretnénk összeházasodni -öleltem meg Szerelmem. Kylienak kikerekedtek a szemei.
- Hát ez csodás! Mondjuk nem értem, Kíra, mindig te voltál az aki hitt a bevésődésben. És most nem életed párjához mész hozzá. Mármint ne értsd félre, Mike szimpatikus vagy, csak én ismerem Kíra álmait. Legalábbis a gyermekkoriakat- mondta Kylie.
- Hugi, félre érted. Én bevésődtem. Csak egy baj van..
- Nem értem. Ha bevésődtél, és össze akartok házasodni, mit kerestek itt??
- Farkas vagyok! -mondta mellettem Mike, olyan mély hangon amilyet még sose hallottam tőle.
Kylie még jobban kitágította szemeit.
- Mennetek kell! -szólalt meg és már nyitotta is az ajtót.
- Tessék? Várj! MI? Tehát a tanács nem is akar velünk beszélni? Csak úgy elengednek? - hadartam el neki gyorsan.
- Nem! Nem engednek el! De én igen. Kíra szeretlek. A nővérem vagy. De nem tudod milyenek most! Rosszabbak mint a te idődben. Nem csak elválasztanának titeket, hanem meg is ölnének. Személy szerint nem értem miért, de ezt tennék. Ez a törvény! Sajnos. Most el kell mennetek.
- És mégis hova? Éljünk úgy ahogy eddig? -kérdezte kedvesen Mike.
- MEgőrültél? Ezek megtalálnak! Szökjetek el. Minnél messzebbre. Annál jobb. Tudják úgy ,hogy meghaltatok ,ha kell! Ne keltsetek feltünést.
- TESSÉK? Azt mondod az az egy választásunk van, hogy eldobjuk az eddigi életünket? Ezt nem mondhatod komolyan! -ráztam meg kicsiny hugom vállát.
- Nem ez az egyetlen választásotok. De ez a könyebb.
- MI a nehezebb? - kérdezte Mike.
- Nem ..
- AZT KÉRDEZTEM MI A NEHEZEBB? - üvöltött Mike.
- Harc.. -suttogta Kylie.
- Akkor harcolunk! -mondta Mike, és már át is változott. A ruhái szétszaggatva a földön hevertek. INtett a fejével ,hogy én is változzak át és kövessem. MEgtettem. ÉS csak futottunk. La Push partja felé.


/ Trixi szemszöge /

- Alice! Mi történt? Valami baj van? - kérdezte Jane ,mikor megláttuk a szemeit meresztgető Alice-t a másik szobában.
- ..ealálta.. - motyogta maga elé.
- Mi? ALice kérlek értelmesen - kérleltem.
- AZT MONDTAM MEGTALÁLTAM! - mutatott egy ruha felé. URAMISTEN! Megérte annyi szenvedés. Megérte annyi óra gyötrődés. MEGÉRTE AZ EGÉSZ! Megtalálta. Alice néni végül megtalálta a tökéletes ruhát. És tökéletes!

20. fejezet Alice ajándék 2/2 & Jane ajándék 2/1

Ne haragudjatok ,hogy ennyit késtem. Tudom kicsit bunkó dolog ,hogy ígértem ,de mégsem írtam semmit. Sajnálom:( de most itt van. Remélem tetszeni fog és megérte várni..

/ Trixi szemszöge /

Uram isten! Ez lehet ,hogy ember rablás? Mármint vámpír rablás.. Hát ez egyszerűen hihetetlen! Hogy lehet valaki ennyire... gonosz. Jó, oké Alice minden csak nem gonosz ,de azért még is csak akaratom ellenére hozott el. Ezért fel is jelenthetném..
- Naa! Trixi, nem áll jól nekem a csíkos! -mosolygott Alice, de a szemében láttam ,hogy tényleg megrettent attól amit készültem tenni.
- Alice, kérlek, kérlek, kérlek, kérlek, kérlek vigyél vissza!
- Sajnálom, kincsem.. DE nem! - Félem küldött egy mosolyt. Persze ,mintha az segítene most rajtam.
- De miért? Minek kellek ehhez én is? Amúgy meg, hova is megyünk? És minek? És.. jaj, ALice!!! - én is meglepődtem ,hogy képes vagyok ilyen hisztit is levágni, de ha drága nagynéném nem visz vissza most nagyobbat is kap.
- Mert!
- Mert?
- Mert!!
- Meeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeert?
- Jaj, te! Mert azt mondtam- nevetett és beletaposott a gázba. Olyan mint egy manó. Egy nagyon, nagyon ,nagyon gonosz manó.
- Oké, látom semmi esélyem. De Alice..
- Tessék?
- Én szeretek vásásrolni, de most inkább.. Áh, hagyjuk! A lényeg ,hogy én választom ki mit veszünk meg. Áll az alku?
- Persze ,hogy áll -vigyorgott rám.
- Hát.. akkor, hajrá.. - sóhajtottam.
Alice benyomott egy CD-t. Ettől a dallamtól lenyugodtam. Olyan természet feletti tökéletessége volt. VÁRJUNK CSAK!! Ezt ismerem. Ez az altatódal, amit Anyu énekel mindig. Vagyis amit Apa.. öhm.. Edward írt neki.. Mielőtt.. okéé. Ezt a témát inkább elhesegetem mielött nagyon pipa leszek...
- ÉS tadadadaaaaaaam! -Alice úgy ugrott ki a kocsiból mintha tűz lenne benne. Kezével egy esküvői ruha bolt felé nézett. Na, ez még egész tűrhető.
1. óra...
2. óra...
3. óra...
Ki tudja már hanyadik óra...
Alice csak keresett és keresett és keresett. ATYÁM!!
- Alice. Kérlek. Ha úgy is tudod ,milyen lesz ,akkor miért nem rajzolod le??- szegeztem neki a kérdést mikor már azt hittem állva alszom el.
- Mert, látni szeretném.
- Épp ez az! LÁTTAD!!
- Ah, tudod ,hogy értem..
- Alice? - szólalt meg egy nő az ajtóból. A nő alacsony volt. (hozzám képest legalábbis mindenki az.. Jó oké.. nem mindenki ,de Anya, NAgyi, Alice, Rose.. ez nekem már majdnem mindenki!!! ) Szőke haja a vállára omlott és kék szemei olyanok voltak ,mint a gyémánt.
- Ó te jó ég! Jane! Mit keresel itt? - Alice már nem a ruhákon, hanem a Jane nevezetü lányon csüngött. Szegény.. Nem valami szép fogadtatás.
- Öhm. Mintha nem láttad volna előre ,hogy itt leszek? - ölelte meg Jane Alice-t. Hát igen. A csajszi tud valamit.
- Nem. Tényleg nem. Kissé elvagyok foglalva -mutatott itt felém. Pff.. mintha én lennék a problémája.. Pont fordítva Alice, pont fordítva!
- Szia. Trixi vagyok, és Alice újdonsült öltöztetős játékában a baba! - mondtam mosolyogva és integettem felé.
- Oh, részvétem. Amúgy meg Jane. Szia - válaszolta kedvesen. Ez a csaj baromi szimpatikus. Alice mindkettőnkre gonosz pillantásokat lövellt. Mi ezen meg csak nevettünk.
- Oké. Alice, mit szólnál ha te most elmennél keresgélni, én meg addig szórakoztatom Trixit, addig sem nyúzod- Jane olyan kedvesen mondta ezeket a szavakat ,hogy azt hittem hozni kéne neki egy tálat, mielőtt mézet rókázik. Nekem már csak hajszál híja és megfojtom drága Nagynéném!
- Szuper! Ti csak dumáljatok. Pá- mondta vihorászva Alice és kilibbent a szobából.
- Komolyan mondom, szólok Jasper bácsinak ,hogy szedje ki belőle az elemeket. Nagyon durván fel van pörögve -mondtam néném után intve.
- Hát igen. Várj!! Jasper bácsi? MI van?
- Oh, persze. Én vagyok Edward lánya.. -mondtam és igyekeztem érzelemmentes hangot megütni, de így olyan lett mintha azt jelentettem volna ki, mennyibe kerül a párizsi.
- HOGY MI?? Ed? ÉS ki? ÉS MIkor? És .. várj MI???? - csak úgy köpködte a szavakat lélegzet vétel nélkül.
- Jane! Jane! LEVEGŐ! -mondtam miközben megsimogattam a vállát. Ó erre csak nevetett.
- Hm. Oké. Ezt majd egyszer elmeséled.
- Hát, mivel az egész élet elöttünk van, oké -feleltem mosolyogva.
- Trixi, azt hiszem mi nagyon jóban leszünk.
- Ebben egyet értünk.
- LÁNYOOOOOOK! -hallatszott Alice sikítása....

19. fejezet és Alice ajándék 2/1

Kitaláltam ,hogy elő szülinapi ajándékokat kaptok (jane&Alice). Ugye nem baj? Csak most annyira elképzeltem:DxD. Remélem tetszeni fog!:D Boldog szülinapot nektek!!! Ez a feji épp Alice ajándéka lett, de rólad sem feledkezem meg JAne, ne félj:):P(K)<3^^


/ Trixi szemszöge /

- Jaj, hát ez valami hihetetlen! - csapott a tenyerébe Alice néni és berohant a házba. - Ó milyen édesek vagytok. Mark és Emmett. Milyen haláli cukik -csilingelte. -,oké nem haláli cukik. Ez kicsit morbid tekintve ,hogy vámpírok vagyunk. De akkor is. Jaj olyan édesek vagytok együtt -úgy tapsikolt mint egy kis robot.
- Alice, értjük -mosolygott Apa.
- Trixi. Szija -mosolygott. Mi lett vele? Oké ez kezd megrémíszteni, olyan mintha egy elemes nyuszit húztak volna fel. Erre a gondolatra Apa nevetni kezdett és én kérlelve néztem Anyura, aki egyből kiterjesztette rám is a pajzsát.
-Héé! -morogtt Apa ,majd rámnézett. Olyan volt mint egy durcás kis gyerek, akinek elvették a játékát.
- Hupsz -mondtam és egy széles vigyort küldtem felé.
- Na jó. Trixi, idefigyelnél rám végre??!! Mikor lesz az esküvőtök?
- Hohohohó! Álljon meg a menet. - na mivan? Emmett át megy télapóba? Gondoltam. Furcsán nézett rám, majd Markra. Végül Anyura és Apura pillantott.
- Ti ezt tudtátok? -szüleim bólintottak. De hát hogy a ..? JA, persze.. ALice..
- NA jó öcskös. DE vigyázz a kis vadmacskára! -mondta és rám kacsintott. Erre csak a szemem forgattam.
- Figyelj ALice, tudom ,hogy most olyan vagy mint aki túl sok kávét ivott volna, de mi még nem szeretnénk esküvőt.. -mondtam nagyon lágyan ,miközbe a szemébe néztem. Fogtam a vállait. Mire a mondat végére értem, Alice hátrálni kezdett. MAjd mikor a lépcsőbe ütközött sikított. JEsszusom!! Hogy lehet ,hogy az ablakok nem törtek ki??
- MI AZ ,HOGY NEM AKARTOK ESKÜVŐT? - visított és vámpír sebeséggel imét elöttem termett.
- Hát.. -kezdetem de ő közbe szólt.
- EZ SZERINTED MI?? TOMBOLÁN NYERT MŰANYAG JÁTÉK?? NEM!! EZ AZ ELJEGYZÉSI GYŰRŰD BEATRIX!! ÉS TUDOD HOGY MIÉRT ADNAK A SZERELMESEK EGYMÁSNAK ELJEGYZÉSI GYŰRŰT?
- Igen, de Alice.. - nem mondhattam végig, mert ismét közbe szólt.
- AZÉRT ,MERT EZZEL MUTATJÁK KI ,HOGY SZERETIK EGYMÁST!! ÉS MIVEL PECSÉTELIK EZT MEG?? AZ ESKÜVŐVEL!!
- Tudom Alice, de .. - hihetetlen. Megint belém folytotta a szót.
- NOS TRIXI. AZ SKÜVŐ IGENIS FONTOS!! SZÓVAL LESZ LAGZI ÉS PONT! ELÉG VILÁGOS VOLTAM?
- De.
- MERT HA NEM MONDHATOK MÉG SOK MINDENT!!
- Szerintetek figyel rám, vagy csak úgy üvölt maga elé? -kérdeztem Anyuéktól ,miközben ujjammal Alice néni felé mutattam. Komolyan mondom.. A csajszi hihetetlen.
- NE ŰZZ BELŐLEM TRÉFÁT BEATRIX! A NAGYNÉNÉD VAGYOK! VAGYIS KÖTELESSÉGEM ,HOGY MEGSZERVEZZEM AZ ESKÜVŐD, AMI MÁHOZ 2 HÉTRE LESZ!! VILÁGOS volt?
- Nem világos. Hangos volt. De hát, van más választásom??
- Jaj, úgy örülök ,hogy meggyőztelek! -mosolygott és a nyakamba vetette magát. A dühös arcot letörölte a képéről és vigyorogva ugrált fel a lépcsőn.
- Egy tanács ,kicsim. Ne mondj ellent Alice-nek -mosolygott Rosalie.
- Igen ,azt észrevettem -szóltam és mindenkiből kitört a nevetés.
Anya és Apa ,felmentek az emeletre. Fogalmam sincs mit csinálnak, de nem is akarom tudni. Én Markhoz léptem ,aki megölelt. Olyan jó volt a karjai között. Mintha minden egyszerű lett volna mostantól. Olyan megnyugtató. ÉS csodás. Egy lágy csókot lehet az ajkaimra.
- Na na na na na! - visította Alice. Oldalra néztem és láttam ,ahogy nagynéném felpattan a lépcső korlátjára és mint egy vad tini lecsúszik rajta. - Az enyglést majd késöbb. Most mennünk kell.
- Hova? -kérdeztem és biztos lehetett hallani a hangomon a félelmet, mert Jasper bácsi küldött felém egy hatalmas nyugalom hullámot. Tekintetem ráemeltem és mosolyogtam egy nagyot. Ő csak bólintott.
- Hova ,hova? Jaj, Trixi ne kérdezz butaságokat. Hát megszervezni az esküvőt!! NEm hallottad mit mondtam az elöbb?
- Hallani hallottam. De még most is reménykedek abban ,hogy nem kínzol agyon.. Láttam, miket szoktál csinálni.. Kérlek Alice, könyörülj rajtam és még elvezni is fogom amit csinálunk. Jó?
- Rendbe -mondta mosolyogva.
- Köszönöm -megöleltem, majd visszafordulva megint meg akartam csókolni Markot, mikor valami kiröpített a kocsiba.
- Na de mi a??
- Azt mondtam nem kínozlak. De azt nem, hogy majd én egyedül megyek vásárolni. Indulás!! És a játék kezdődhet is!!


Remélem tetszik Alice baba. Ez az első és lesz még egy. JAne ,neked is így többe írok majd. PuXyy

Díj:)!

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte!
2. A logót ki kell tennem a blogombaíí
3. Be kell linkelnem azt, akitõl kaptam!
4. Írni kell magamról 7 dolgot!
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak!
6. Be kell linkelnem õket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.
8. Nem küldhetem olyannak, akinek a blogja volt már tüntetve!

Tehát elösször is szeretném megköszönni Rosalice-nek aki nekem küldte:) Köszönöm(L):)

7 dolog rólam : - szeretek írni, olvasni, énekelni

- imádom Taylor Lautnert:)<3

- Szeretek színpadon szerepelni

- van egy (szerintem borzalmas) becenevem : Spanci

- kedvenc virágom a napraforgó és a liliom

- a kedvenc szinem a zöld és a narancs sárga ,na meg a kék:)<3

- Nagyon szókimondó, örült és extra vidám vagyok:)

akiknek tovább küldöm a díjat, mert szerintem megérdemlik:)

Anyítáé : :http://anyiita-blogja.blogspot.com/

Drusilláé : http://lapushvampirja.blogspot.com/

Dórié : http://emmabrandonstory.blogspot.com/

Mitchie-é : http://vampirmesek.blogspot.com/

Gugóvá-é : http://icantlivewithoutyoufic.blogspot.com/

Laurájé : http://icantlivewithoutyoufic.blogspot.com/

Jane-é : http://janefanfictions.blogspot.com/

Ennyi lenne:) Még egyszer köszönöm Rosalice-nek aki küldte ezt nekem:) és mindenki másnak aki olvassa a fictionom:) ti vagytok a legjobbak:)<3>

18. fejezet

/ Bella szemszöge /

Gyorsan bevágtam magam Alice mellé az anyósülésre. Kerültem a tekintetét, direkt úgy tettem, mintha az előttünk fekvő erdőt tanulmányoznám. Hálás voltam neki, hogy nem kezdett el kérdezgetni. Most legkevésbé arra volt szükségem, hogy ezt kibeszéljem. A lányomnak szüksége van rám. El sem hiszem, hogy már is igent mondott Emmett öccsének. Hiszen még nem is ismeri! Mindegy. A lényeg, hogy mindjárt ott vagyunk és akkor megvitatjuk ezeket a dolgokat. Gondolataimból Edward becsapódása ébresztett fel. Egyszerűen kivágta az ajtót és beugrott a kocsiba.
- Bella, ezt te sem gondolhatod komolyan! –mondta és a hangjában volt valami. Valami, ami ezt az egész mondatot olyanná tette, amilyet Edward soha nem mondott volna. Persze. Mert az ÉN Edwardom tényleg nem mondta volna. De ő már nem az enyém. Hanem Tanya-é. Hozzá kell szoknom a gondolathoz.
- - Mit nem gondolhatsz komolyan? –kérdezte Alice csilingelő hanggal. Tipikus. Eddig tiszteletben tartotta (2 percig megjegyzem) a magánéletem, de amint Edward belép a képbe, egyből neki állt a kivesézésemnek.
- Semmit –mondtam, mire Edward horkantott egyet. – Jó, oké. Nem semmit. Valamit. Valamit, amit komolyan gondolok, mert úgy van! – az utolsó mondatot hangosabban mondtam, miközben hátra fordultam hozzá.
- De hát, nem is úgy van! –mondta felháborodottan és két kezével mutogatott ,mintha ezzel is hangsúlyozni akarná mondani valójának lényegét, valóságát.
- Persze. Mintha te valaha is bármit jobban tudtál volna nálam –mondtam mosollyal az arcomon. Jó, oké. Tudom kicsit szemét dolog volt ez a mondat ,de az istenért, fogja már be!
- Ne értsétek félre, órákig elnézném a kis vitátok, tényleg –mondta Alice humorosan. Aha, azt el is hiszem. A végén Pop Corn-t kéne neki adni.. - ,de azt hittem ,hogy most fontosabb dolgunk van. Öhm, mi is lehet az. Ja! Megvan! A lányotok esküvője! Menjünk.
Alice-nek igaza volt. Most Trixi a fontos. Edward kisebb falat. Elég, ha ő Tanya-val akar lenni ,legyen! Nekem aztán teljesen mindegy.
Kicsit zavart, hogy magamat is próbáltam átverni. Persze ,hogy érdekel mit csinál! Lehet ,hogy egy utolsó, hazug, kihasználós idióta, de az én utolsó hazug kihasználós idiótám. Komolyan, ha nem tudnám ,hogy lehetetlen ,biztos agyvérzést kaptam volna, már ettől.
Alice úgy vezetett, mint egy őrült. De ez az egész Cullen családról elmondható. Mivel vámpírok és szeretnek szabadon rohanni a levegőn, azt hiszik már mindenhol megengedett a kétszáz valahány km/h-s sebesség. Fenéket! Szerintem én voltam az egyetlen vámpír aki betartotta a szabályokat. Imádok száguldani a szabadban, de nem az utakon. Félek ,hogy ha esetleg karamboloznék akkor más sérülne meg ,mert akkora erővel csapódtam belé. De ez én vagyok.
Alice, most állt fel a kocsi feljáróra. Az út csendben telt. Fel se tűnt. Van amikor kell az, hogy elmélyedj a gondolataidban és némán ülj azokkal akiket szeretsz. Alice belekarolt a kezembe és úgy tipegett mellettem magas sarkújában. Hiába, még mindig vagy fél fejjel magasabb voltam ,mint ő. Hát ez van. Ő a mi hiperaktív ,idegesítő ,energikus Pöttöm Pannánk. Vagyis Pöttöm Alice-ünk. De az nem hangzik túl jól. Benyitottam a kapun. Érdekes látvány fogadott. A lépcső mellett ott állt a lányom. Szemébe sok mindent fedeztem fel. Öröm, biztonság érzet, szerelem.. Vele szemben Esme, pótanyám aki csak pislogott. Szerintem akaratlanul történt, de akkora mosolyra húzta a száját, hogy félő volt, ha nincsenek fülei akkor leszalad az arcáról. A lépcső felénél Rosalie állt. A szája tátva. Nem hittem a szememnek. Ilyet sem láttam még tőle. Nem mintha annyira jóba lettünk volna valaha is ,hogy az egész napot együtt töltsük, vagy legjobb barátnők legyünk. Dehogy! De amennyire „megismertem” őt, olyannak tűnt, mint aki álarcot visel. Mindig ez a kemény külső. Mindenki Emmettet, és azt a fiút nézte akit ölelgetett a magasban. Hát nem mondom ,hogy nem volt szokatlan ez a látvány. Ez olyan Emmett-es ölelési forma. Biztos az a fiú Mark. Emmett öccse. A lányom vőlegénye. Az én vőm… Ahogy elnéztem szépek voltak együtt, ahogy a nagy medve termetű vámpír öleli a kisebb, gyengébb testvérét. Levettem róluk a tekintetem és felnézem a lépcső tetejére. Nem tudom pontosan miért akkor és miért pont oda, de akkor is ezt tettem. Megláttam azt a dolgot ,ami a legfurcsább volt az egész házban. Beleértve a kidülledő szemű Rose-t, a félelmetesen vidám Esme-t és a két ölelkező vámpír férfit.
Ott állt a lépcső tetején Jasper. Mosolyogva és szeretettel teli szemekkel nézte ölelkező párosunkat. Karjait ő is körbe ölelte magán, mintha ő is meg akart volna ölelni valakit. Jasper! Először is : halvány sejtelmem sincs arról mikor láttam Jazz-t mosolyogni. Másodszor : szeretett teljesen csak nejére és pótanyjára szokott nézni. Harmadszor : saját magát öleli!!
Megint körbe vezettem a tekintetem mindenkin. Oké, csak én veszem észre mit csinál Jazz?? Ez hihetetlen. Végül is tényleg nagyon megható volt, ahogy Em és Mark egymásra találnak, de ennek én nem kerítettem most nagy feneket, végtére is ez a Mark akarja elvenni a lányom!
Végre Emmett letette a kezéből testvérét.
- Hogy a francba találtál meg? Mármint honnan tudtad ,hogy itt vagyok? Hogy még élek? Honnan? –ezek a kérdések záporoztak Emmett-ből
- Nos –Mark elmosolyodott. Kedves mosolya van. Biztos barátságos és nagyon udvarias. De kit érdekel? A lányomat akarja elvenni, anélkül ,hogy ismerném. Ez azért kicsit kiborító. -, úgy találtalak meg, hogy ez a szép hölgy idevezetett.
Szembe fordult a lányommal, felemelte az egyik kezét és gyengéd csókot lehet az ujjaira. Rendben, rendben.. Udvarias.. Na és? Ez még nem bizonyítja, hogy nem lehet akár egy olyan vámpír ,aki mókusokat tart ketrecben ,vagy aki megszállottan gyűjti, mondjuk a hajat.. Jesszusom, kezdek bedilizni.

17. fejezet

/ Kíra szemszöge /

Ott ültünk egymásba simulva. Zokogtam. Olyan lehetek, mint egy kis gyerek, de nem érdekel. Hogy tehetik ezt velünk? A bevésődés egy szent dolog. Ha minket elválasztanak, abba mondjuk bele is halhatunk. De ha az nem akkor depresszióba eshetünk. Ez hihetetlen. Nem akarok elszakadni tőle. Jobban szeretem az életemnél. Olyan ő nekem, mint valami boldogság injekció. Nem szakíthatnak el minket egymástól. Igen! Akár harcolok is érte. A szerelemért bármit.
- Mike –szólta vagy 1 óra sírás után hozzá.
- Tessék kicsim? –kérdezte tőlem. Istenem. Nehéz csata áll elénk, de megéri.
- Én harcolni fogok –mondtam meggyőződéssel a hangomban és felegyenesedtem az öléből, hogy szemébe tudjak nézni.
- Hogy érted, hogy harcolni fogsz? –tette fel a kérdését üveges, értetetlen tekintettel.
- Ahogy mondtam. Nem hagyom, hogy elválasszanak minket. Egyszerűen nem tehetik meg. Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy ne veled töltsem el az életem minden napját. Érted? Szét akarnak választani. Mi nem is tehetnénk semmit. Így kéne lennie. De most kezembe veszem a sorsom és nem hagyom, hogy a Tanács megszabja, mit csináljak. Szeretlek –fejeztem be szónoklatom és megcsókoltam.
- Drágám, én is szeretlek, de ne haragudj, hogy ezt mondom, de nem harcolunk.
- Tessék? –mi van? Most már mégsem akar velem lenni? – Nem értem. Ha szeretsz, akkor miért nem akarsz velem lenni?
- Jaj, olyan butus vagy! –mondta és megölelt, majd egy puszit nyomott a fejemre, végül kicsit eltolt magától ,hogy szemembe nézhessen. –Nem azért nem harcolunk, mert nem akarnék veled lenni. Ez minden vágyom. Te vagy életem értelme..
- Akkor meg? –szakítottam félbe.
- Akkor meg Kis türelmetlen szépség kisasszony, az van ,hogy féltelek attól ,hogy harcolj.
- Jaj, nem úgy értettem. Annyira szeretlek –mondtam és nyakába vetettem magam. –Most azonnal indulunk.
- Öhm, hova is?
- Hát a törzsömhöz. Megmondjuk a tanácsnak, hogy nem választhatnak szét minket. Egyszerűen ez nem történhet meg. Mike, te vagy a hercegem. De ha te eltűnnél az életemből ,nem csak a herceg menne el, hanem az egész Tündérmese. Nélküled nem tudom már mit tegyek. Mit kéne tennem. Hogyan kéne élnem. De nem is akarom. Együtt leszünk és kész. Így kell lenni. És pont.
- Ja, ha így kell lenni és pont, akkor az úgy van –mondta és magához ölelt. Én beszívtam illatát. Finom sós-édes fenyő és mentol illata van. Ez is hiányozna. Meghalnék nélküle. Ezt a Tanácsnak is meg kell értenie.
- Igen. És pont. Szóval mennyünk –mondtam és mosolyogva felálltam és őt is felhúztam magammal. Visszaváltoztam és ő is. A ruháinkat ismét ő hozta a szájában. Csak rohantunk a völgybe. Ő követett engem.
A táj meseszép volt, mint mindig. Utálom ezt a tájat. Ez az egész hely, arra emlékeztet, hogy a törzsfőnök lányának mit, hogyan, mikor, merre, kivel kell vagy épp (legtöbb esetben) tilos csinálnia. Sohasem tehettem azt, amit valójában akartam. Itt csak a szabályok, a tiltások, a kötelesség létezik. Olyan volt itt élni, mintha az egyik részem haldokolna. A másikat csak most ismertem meg. Mert az Mike volt.
Hiába imádtam Anyámat. Ő volt a mindenem. A tündér keresztanya. A kegyetlen valóságos életet át tudta változtatni egy álommá. De mikor 15 éves voltam meghalt. Az Apám.. nos, vele soha sem voltam túl jóban. Ő a törzsfőnök „kinek parancsát követnem kell”. Megérkeztünk. A fák közé mentünk, hogy visszaváltozzunk. Miután ez megtörtént mindketten felöltöztünk. Ő megcsókolt majd kézen fogva végig mentünk az egész falun. Az emberek megnéztek engem. Hogy ne néztek volna meg? Azóta nem láttak, mióta 18 éves koromban engedélyeztem a tanácstól, hadd legyen inkább a húgom a csapatnak a vezetője és hadd költözzek el. Kylie biztos fergeteges vezetővé vált. Mindig is ezt akarta. Kettőnk közül mindig ő volt a vezetőbb típus, aki eldöntötte milyen színű legyen a közös szobánk fala, a termoszunk színe, hogy milyen fagyit vegyünk. Nem mintha én nem tudtam volna elérni ezeket, csak hát Kylie-nak van egy hihetetlen jó képessége ahhoz, hogy mindig megtalálja azt, ami a legtökéletesebb. Szóval biztos vagyok benne, hogy ő egyszerűen fergeteges vezető.
- Megérkeztünk –mondtam egy hatalmas kapu előtt.
- Hát akkor.. a játék kezdődjön –mondta és adott egy lágy csókot ajkamra.
Benyitottam a házba.
- Halihó –szóltam félénken.
- Csak egy másodperc –jött a válasz az emeletről. Ez Kylie. A következő pillanatban húgom jelent meg a lépcső tetején. Mennyire megváltozott. Mikor utoljára láttam 14 éves volt. Most ő 17 és hát hihetetlenül gyönyörű és kész nő.
- Ó te jó ég! KÍRA!!!

16. fejezet

Ma még lesz friss.

/ Trixi szemszöge /

Itt vagyunk a Cullen ház előtt. Istenem annyira izgulok. A szerelmem most fogja látni a bátyját több mint 100 év elteltével. Még jó, hogy Apunak nem a vérszerinti tesója Emmett, mert akkor.. huhú.
Nagyon félek ettől. Remélem, hogy Edward nincs itthon. Egy pár órával ezelőtt igazán csúnyán viselkedtem vele. Tök ciki lenne, ha most összetalálkoznánk. Igazából most nem is annyira Edward érdekel, sokkal jobban, hogy Mark és Emmett újra egyesítsék a családjukat.
Megszorítottam Mark kezét. Ő is kicsit idegesen pillantott rám. Nagy levegőt vettünk és benyitottunk az ajtón.
- Hahó? –szóltam kicsit bátortalanul.
- Jesszusom, Beatrix –jelent meg előttem Esme.
- Inkább csak Trixi –mosolyogtam rá.
- Ne haragudj. Szervusz, Trixi. Minek köszönhetjük a látogatásod? –kérdezte tőlem. Annyira lágy és kedves volt a hangja. Szólásra nyitottam volna a számat, de ő mögém nézett Markra.
- Áh, Isten hozott –szólt kedvesen Mark felé. Hatalmas mosollyal az arcán kezet nyújtott kedvesemnek.
- Üdv. A nevem Mark Heart.
- Szia, Mark. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek.
Ajjaj. Csak a családos ismerkedést ne. Most kéne Esme-t megpuhítani, hogy nyugodtan beszélhessünk majd később.
- Nagyi, mi most épp Emmetthez készültünk. Ha megbocsájtasz, akkor az ismerkedést kicsit későbbre tennénk át –mondat a legbájosabb arccal, amit eddig kipréseltem magamból.
- Óh, kincsem. Persze hogy nem –mondta és látszott rajta mennyire meghatódott azon, hogy Nagyinak szólítottam.
- Köszönjük - szólt Mark hihetetlen kedvességgel a hangjában.
- EMMETT! –kiáltottam fel a lépcsőn és egy pillanattal később megjelent előttem hatalmas nagybátyám.
- Mi van? A vadmacska a nagybácsit akarja? –mondta kaján vigyorral az arcán.
- Nagyon vicces tesó –állt mellém Mark.
- Várj! Te? Hé, család! Itt van kis Emmett! –mondta röhögve az emelet felé majd felkapta Szerelmem és megölelte. Ilyet is ritkán látni egy ekkora Monstrumtól.

15. fejezet

/ Bella szemszöge /

Beszélnünk kell Trixivel. És persze Markkal. Meg Emmettel. Ez hihetetlen. Hogy dönthetett a lányom egy ilyen fontos dologban ,anélkül ,hogy beszélt volna velem? Nem bírom épp ésszel felfogni.. Bár azt a határt egy ideje túl léptem, hogy épp ésszel tudjak gondolkodni. Alice visszament a kocsiba és ott várt minket. Ahogy látta Trixi és Mark egy fél óra múlva érnek oda, szóval nekünk Edwarddal van időnk felöltözni és beszélgetni. Magamra kaptam egy farmert és egy fehér szűk inget és tornacipővel. Hajamat csak kifésültem és hagytam ,hogy vállamra hulljon. Leültem az ágyra. Edward a fürdőben volt. MIkor kijött rámmosolygott majd leült mellém és elkezdett öltözni. Tudom ,hogy hülyeség amit most fogok csinálni ,de..
- Edward, ez nem történhet meg mégegyszer? -mondtam és minden erőmet beletettem ,hogy ne értse meg a hangomból, mennyire fáj is ezt mondanom.
- Tessék? Mi? Miért?
- Nem sétálhatsz csak úgy ki-be az életmben. Egyszer már megölted a szívem egy részét. Akkor azt hittem az egészet, de Trixi és Jacob na meg persze Mike a másik fél. Miattuk nem tehetem Edward. Sajnálom.
- Várj, ha Mike-ot és a lányunkat megnyerem magamnak, akkor visszakaphatlak? -kérdezte olyan édes mosollyal ajkán ,hogy nem tudtam ellenállni. Miért ennyire nehéz elszakadni azoktól akiket szeretünk? De miért is kell? Ja, igen..
- Nem. Edward. Mi nem lehetünk együtt -mondtam még nyugott hangon, de aztán feljebb ment a hangsúlyom. - Miért kellett neked felhívnod? Idejönnöd? Te boldog vagy Tanyaval. Elveszed feleségül. Láttam. Meg se próbáld letagadni! Nem megy Edward. Megvárlak a kocsiban..
Hihetetlen nehéz volt fent hagyni a hálószobámban egy hápogó ,szavakat kereső ,félmeztelen Edwardot, de muszáj volt. Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy megint összetörhesse a szivem.. és ő elveszi Tanyat, mert szereti. LÁttam..

14. fejezet

/ Bella szemszöge /

- TI?? Most?? Mi?? Dehát a mi nap.. És most?? De.. mégegyszer.. TI????!!!!!! -üvöltött a képünkbe Alice.. persze mintha nem látta volna előre.. Jesszus! Látta az egészet..

- Alice, te .. szóval.. láttad?? - kérdeztem és próbáltam nem kimutatni mennyire zavarban vagyok ,ahogy itt állok legjobb barátnőm elött a bátyja ingjében..

- SZERINTED??? ENNYIRE MEGLEPŐDNÉK HA TUDTAM VOLNA????? -Alice úgy visított ,mint valami újévi malacka akit nyúzni szeretnének.. Imádom a kiscsajt.. de ez a hangfekvés nekem magas.. Mosolyogtam a gondolatra ahogy Alice-t elképzetem röfi orral ,meg kunkori farkincával.. Hát.. hogy is fogalmazzak.. Jasper szemszögéből kiábrándító lehetne.. ha nem tudnám ,hogy halálosan szereti őrült nejét..

- Hugi! Nyugi -mondta Edward kuncogva.

- Oké, oké -mondta és vett egy mély levegőt. - De veled ezt még kitárgyalom ,ugye tudod?! -szegezte nekem a mutató ujját nagy szemekkel. Én csak bólintottam.

- De.. Alice.. nem szeretnék bunkónak tünni.. de mégis.. mit keresel itt? -kérdeztem tőle mosolyogva. Ő a kezét a fejéhez csapta ,majd mit sem törődve velünk beinvitálta magát a házamba. Leült az egyik fotellba ,mi meg Edwarddal egy kanapéra ketten.

- Srácok, valamit el kell mondanom -kezdte de Ed közbe szólt.

- Igen, arra már mi is rájöttünk. A lényeget ha kérhetném -barátném erre csak kinyujtotta nyelvét bátyjára én meg jót mulattam színjátékukon.

- Na, most akkor folytassam? - kérdezte szemöldök felhúzva. Éreztem ,hogy Edward kezd kiborulni, szóval csak mosolyogva bólintottam.

- Szóval épp vásárolni mentünk Trixivel. Ő elment megnézni egy cipő boltot ,én meg addig megnéztem abban a cuki boltban azt a cipőt, amit a nagy plakáton is reklámoznak..

- Jaj, azt én is láttam. Tényleg csinos.

- LÁNYOK!! HA KÉRHETNÉM!! Térjünk vissza a lányunkra -mondta Ed. Mi Aliccel egymásra kacsintottunk és ő folytatta.

- Tehát épp ott voltam a butikban. Nagyon erősen koncentráltam Rosera ,hogy neki tetszene-e. Tudjátok ,ha ráöszpöntosítok mindig előjön Emmett is.. és az ő jövőjében ott volt Trixi..

- Jesszusom!! Én megölöm a báttyám!! Az nem lehet igaz ,hogy összeszűri a levet a lányommal!! Ez kész vérfertőzés!! -bukott ki Edwardból.

- Fúúúj!! Nem persze ,hogy nem!! FÚÚÚÚÚJ!!!! Mik nem jutnak az eszedbe.. Nem Emmett lesz a férje.. hanem Mark.. Emmett öccse..

- Várj.. úgy értettem Emmett öccse.. meg valami férj.. és ebbe a lányom is benne van.. Hogy mondtad?? -vágtam Alice fejéhez. Edwardra néztem és ő is ugyanolyan tágra nyílt szemekkel bámult ki a fejéből mint én..

- Óh, és még nincs vége! -csiripelte Alice..

- Kérlek istenem! Legyen vége -szorította össze Edward a szemét..

- Már megkérte a kezét.. és Trix igent mondott..

13. fejezet

Előre szólok ,hogy a vége felé 18-as:)

/ Trixi szemszöge /

Még pár óráig beszélgettünk Markkal a tetőn.. jó oké.. nem csak beszélgettünk! A szánkat másra is használtuk... Olyan sok mindent mesélt magáról. Hogyan élt eddig, a gyerekkoráról, a szüleiről, mindenféle kalandjáról. Bejárta egész Európát és Amerikát. Olyan sok mindent látott és élt át, amit én még csak elképzelni sem mernék..

- Kedvesem mire gondolsz? -kérdezte lágyan miközben gyengéden megsimította az arcom.

- Semmi olyanra ami érdekelne.. - mondtam neki mosolyogva és enyhe csókot leheltem ajkaira.

- Na! Te is tudod ,hogy engem minden érdekel ami veled kapcsolatos -mondta és szemeit az enyémekbe fúrta.

- Igazából, tényleg semmin. Anyun. A testvéremen. Az új családomon akik elhagyták Anyát. Edwardon.. -félbeszakított.

- Milyen Edward? -kérdezte zavarodottan.

- Jaj szerelmem ne legyél féltékeny -mondtam huncut mosollyal és rákoppintottam az orrára. - ,csak az apám..

- Nem azt kérdeztem ,hogy neked kid. Hanem ,hogy milyen Edward? -szegezte nekem a kérdést.

- Cullen. De miért?

- Emmett -nyögött fel.

- Igen, ő a nagybáttyám, de mi van? Kérlek! Megrémítesz. Honnan ismered Apát, és Emmett bácsit? -most szólítottam Edwardot elösszöt Apának. Titkon a szívem legeslegeslegeslegeslegeslegeslegeslegmélyén jól esett így szólítani.

- Mert Emmett, a testvérem!

/ Bella szemszöge /

- Mi a fenét művelsz? -kérdeztem és a hangom egy csöppel volt magasabb a normálisnál.. oké oké.. sokkal..

- Bella. MUSZÁJ beszélnünk.

- Jó. Szia. Mi van veled? Velem semmi. Felneveltem a gyerekünket, míg te Tanyat csókolgattad. Most vesztettem el az egyetlen férfit aki mindig kiállt mellettem. Nevelek egy másik fiút ,aki farkas és nemrég vésődött be. Elég kielégítő volt? Nem érdekel ha nem. Viszlát! -mondtam és próbáltam becsukni az ajtót de oda tette a lábát. Szemembe nézett. Mosolyogott. Mi a franc van ezzel?

- Sajnálom, hogy nem voltam veled -mondta és tényleg őszintének tűnt.

- Oké. Megértettem. Sajnálod. Most menj el! - üvöltöttem. Tudtam ,hogy ha most nem megy el, nem lesz elég erőm az arcába vágni az ajtót.

- Ó, kicsi Bella. Te sem akarod ,hogy elmenyjek .. -jajj ne. Átlát rajtam .. -,mert különben nem hagynád ezt..

Kezeit felemelte és nyakamköre fonta. Olyan erővel tartott ,hogy nem tudtam kiszabadulni. Persze nem is akartam. Mikor ezt észre vette lehunyta a szemét és felém közeledett. Adott egy csókot a jobb arcomra. Majd a balra. Végül ajkai megtalálták az enyémeket. Eleinte gyengéden, aztán egyre hevesebben végül már vadul csókolt. Beljebb lépett és én becsuktam az ajtót. Erre a gesztusra elmosolyodott és karjait lejjebb csúsztatta a derekamra. Pár percig még így csókolgatott, majd már nem bírta tovább. Felrohant velem a lépcsőn és be abba a szobába melyre mutattam. Lefektetett az ágyra és lassan vetköztettett. Én is ugyanezt tettem vele. Mikor mindketten meztelenek voltunk órákig szerettük egymást..

Ezek szerint nem volt túl meggyőző a hisztis, dühös arcom. Talán emiatt is volt az ,hogy Trixi soha nem fogadott nekem szót. Ebben a pillanatban csöngettek. Felvettem Edward ingjét és a bugyimat és lerohantam a lépcsőn. Ő felkapta a gatyáját és követett. Így ketten nyitottunk ajtót...

12. fejezet

/ Bella szemszöge /

Trix és Alice már egy órája elmentek. Én addig újságot olvastam. Volt benne egy nagyon érdekes cikk a jóslatokról. Tetszett nagyon. Egyszer csak csörögni kezdett a mobilom, Felpattantam a kanapéról és a magazint ledobtam a dohányzó asztalra. A konyhában a pulton volt a telefon. Ránéztem a kijelzőre. Ismeretlen. Akkor ez sem Alice, sem Trixi, sem Mike, sem Seth.. fogalmam sincs ki lehet ez.. De azért felveszem.

- Igen, tessék?! -szóltam magabiztosan a telefonba.

- Beszélnünk kell..

- Edward! - nyögtem mikor ráismertem a világ leggyönyörűbb hangjára. Egy pillanatig fel sem fogtam ,hogy mit mond, csak sütkéreztem melengető hangján. Végül magamhoz tértem.

- Miről szeretnél beszélgetni? -kérdeztem és nagyon megeröltettem magam. Megesküdtem ,hogy többet nem érdekel mit csinál az a pojáca. Tőlem akár fel is fordulhat. Dühös voltam magamra ,hogy így mert rám hatni a hangjával.

- Ezt nem.. ezt nem telefonon kéne .. -mondta és előre rettegtem a következő mondattól. -,találkozzunk.

- Mit akarsz Edward Cullen? - üvöltöttem. - Te több mint 10 éve azt mondtad nekem ott az erdőbe, hogy nem kellek neked. Nem vagyok elég jó hozzád.. hogy nem szeretsz -még mindig tisztán éltek bennem ezek a pillanatok, de ezt neki nem kell tudnia. - Miért jöttél vissza?? Ott van neked Tanya.. Akkor meg mit akarsz tőlem??

- Bella.. kicsim.. lélegezz! -hallodtam a hangján ,hogy mosolyog. Hát ez már több a sokknál.

- TE ENGEM CSAK NE KICSIMEZZ!! Tanya.. Na őt felőlem hívhatod Cuncilimómnak vagy aminek akarod.. kit érdekel?? De engem ,ne merj kicsimezni te mocskos hólyag!! - szinte megijedtem a hangomtól. Úgy sikítottam ,mint aki életveszélybe van.

- Hát Eddy fiú, kiderült ,hogy a lányod mégsem tőled örökölte ezt a vadmacska stílust!! -hangzott Emmett öblös nevetése a háttérből.

- Jaj, kicsi Edwardka.. Nem meri egyedül felhívni Bellát.. De szánalmas vagy! - üvöltöttem.

- BELLA! -kiáltott még egy utolsót, mielött lecsaptam a kagylót. Ennyit erről. Teljesen kikészít. Visszaültem a kanapéra. Újra olvasgatni kezdtem.. Már épp belemerültem ,mikor csöngettek. Feltápészkodtam és ajtót nyitottam.

- Azt ,hogy beszélnünk kell, úgy értettem, hogy tényleg beszélnünk kell! -mondta Edward kedvenc féloldalas mosolyával az arcán, miközben az ajtó félfának dőlt..

/ Mike szemszöge /

Tegnap hajnalban váltunk el Kírával. Egész nap járőröztem. Kicsit elfáradtam ,de a gondolat, hogy pár perc és kedvesemet a karjaimban tarthatom, energia löketként hatott rám. A bolt elött találkoztunk ,ahol megismertük egymást. Ő még nem volt ott ezért leültem a padra és gondolataimban úszkáltam. Kicsit izgultam attól, hogy ma el kell mondanom neki azt ,hogy alakváltó vagyok. Remélem nem fog megijedni tőlem.

- Szia Mackóm! -csókolt szerelmem a nyakamba hátulról.

- Hello baby! -nevettem fel a gesztustól és az ölembe húztam, mire ő kezdett el hangosan kacarászni.

- Mutatnom kell valamit -mondta és arca elkomolyodott.

- Jó persze -mosolyodtam rá bíztatóul. Az erő felé húzott. Kiváncsi vagyok mit akarhat.

- Állj meg itt! -utasított és elment a legközelebbi bokorhoz. Furcsa érzésem támadt. De nem.. az lehetetlen.. vagy mégsem? Szemeim kikerekedtek mikor Kíra levette a pólóját, tornacipőjét, nadrágját és csipkés fehérnemüit. Majd a következő pillanatban egy kecses szarvas állt elöttem. Ezt nem hiszem el. Hihetetlen gyors sebességgel lekapkodtam a ruháim és én is átváltoztam. Az ő szemei is tágra nyíltak ,mikor egyszer csak egy vöröses színü hatalmas farkassal találta szembe magát. Intett kecses nyakával és én egyből értettem. Ruháinkat fogaim közé vettem és követtem őt. Olyan kecsesen száguldozott, cikázott a fák között ,hogy csak ámultam. Elérkeztünk egy helyre, ahonnan rálátás nyílt a tengerre. A saját ruháimmal elmentem és visszaváltoztam majd felöltöztem. Ő is ugyanezt tette. Vissza sétáltam hozzá. Háttal ült nekem és a tengert kémlelte. Ölembe húztam.

- Nem tudod elhinni ,milyen egyszerű ,hogy tudod -suttogtam fülébe lágyan mire ő zokogni kezdett.

- Mike! Az én törzsöm nem vadász ,mint te. Mi nem harcolunk ha egy vámpír jön a közelünkbe.. A tanács elítéli a farkasokat.. -sírta. Én értetlen fejet vághattam ,mert mikor könnyes szemmel az enyémekbe nézett felsikoltott. - Hát nem érted?? Mi nem lehetünk együtt!! Ők nem engedik!! - sírta és arcát vállamba fúrta.. Nem tehettem mást, csak azt ,hogy magamhoz húztam és addig öleltem míg csak lehet. Ki tudja meddig tehetem még..

11. fejezet

Ma második.. hát.. rámjött az ihlet.

/ Trixi szemszöge /

- Jesszusom! -nyögtem fel a karjaiban. Annyira csodálatos volt bőrének illata. Ő csak mosolygott, majd letett a földre. CIKI!!! üvöltött a fejemben egy hang, de a másik nem akart elmenekülni, hanem csak ölelni, csókolni, simogatni.. Trixi!! Mikre gondolsz?? Nem is ismered!
- Gyere Trixi, menjünk fel a tetőre! -mondta és kézen fogva húzott felfelé.
- Várj, honnan tudod a nevem? -kérdeztem zavartan.
- Majd elmondom -mosolygott rám. Ó, te jó ég. Elolvadok tőle..
Felmentünk a lépcsőn és még mindig a kezem fogta. Nem is akartam elengedni soha. Tudom furcsának hangzik, de ő az a férfi akivel akár összekötném az életem. Jaj, biztos csak én érzek így.. Én és a hülye érzelmeim.. Áhh..
- Trixi, beszélnünk kell -mondta és megsimogatta az arcom. Jézus, ezt nem hiszem el!! Kirázott a hideg!!
- Tudom ,nagyon furcsa ez neked, hogy ismerlek és ami most fog történni, de meg magyarázom. Én félig vámpír vagyok, akárcsak te. Van egy képességem. Megérintek valamit és tudom ,mi lesz vele a továbbiakban.
- Ezt miért mondod nekem? -kérdeztem félénken.
- Mert, megláttam ezt -mondta és felmutatott egy kis díszdobozt. - ,és téged láttalak. Egy hónapja kereslek. Tudom ,hogy hozzám tartozol és ,hogy ez már mindig így lesz. Örökre. Szóval, mit mondasz? Bele vágsz az életbe velem? És hozzám jössz? -kérdezte csillogó szemekkel és felém nyújtotta a dobozt.
- Persze -sikítottam és a nyakába ugrottam. -, de egy valamit árulj el.
- Bármit szerelmem.
- Mi a neved? -kérdeztem könyörgőn. Elnevettük magunkat.
- A nevem Mark. Mark Heart.
- Hát Mark Heart ,hozzád megyek feleségül. -mondtam és megcsókolt. Ajkaink egymásra olvadtak és szenvedélyes táncot jártak. Egészen beleremegtem mikor hozzá ért a derekamhoz.. Soha nem hoztam normális döntéseket, főleg nem olyanokat amik hosszú távra szólnak. Mindig azt választottam amiben halálosan boldog vagyok és tudom, hogy vele az leszek. Tudom.

10. fejezet

És megvan a 3000. Ahogy ígértem itt is van:) puszii Ez a fejezet a szerelemről szól.. tudom...

/ Trixi szemszöge /

Már 8 óra 7 perc. Alice néni 8ra jön, de mivel ő Cullen ezért Anya kimegy érte a határért. Mike megengedte ,hogy idejöjjön és a falkának sincs ellenére. Szóval Anyu boldog, én meg próbálok úgy tenni. A szobámban fésültem hosszú vörös hajam ,mikor hallottam ahogy az ajtó kinyílik és Anya és Ő bejönnek rajta.
- Drágám, gyere le! -mondta lágy hangon. Én meg csak azért ,hogy boldoggá tegyem lerohantam a lépcsőn. Alice gyönyörű volt, mint Anyu gondolataiban mindig.
- Szia. Alice Cul -kezdte és kinyújtotta a kezét. Biztos Alice is látta a kitörésem ezért ilyen óvatos. Anyunak nem tetszene a kézfogás ezért lágyan megöleltem.
- Szervusz Alice néni! -mondtam boldogan, miközben ő a meglepettségtől nem ölelt vissza. Nem baj. Így volt ez jó.
- Na .üljünk le és beszélgessünk! -ajánlotta fel Anyu és mi követtük a nappaliba. Alice csak beszélt ,beszélt, beszélt, beszélt. Az a furcsa, hogy teljes élvezettel hallgattam, és a divatról szóló szavain szinte csüngtem. Már vagy három órája beszélhettünk a divatról ,miközben Anya csak nézett, mikor hirtelen ezt mondtam.
- Jaj, egyszer olyan jó lenne együtt vásárolni .. -csak sóhajnak szántam, de Alice...
- Jó! Ez szuper! Menjünk most! Bella ,nem bánod? -fordult Anya felé, miközben még mindig a kezem rángatta ,hogy én is álljak fel.
- Nem ,persze menjetek. Ismerkedjetek és érezzétek jól magatokat! - mondta és biztatóan bólintott. Hát ez az én Anyám.. Végül is Alice szimpatikus. Szóval miért is ne??

/ Alice szemszöge /

Nem hiszem el ,hogy Trixi beleegyezett abba, hogy így 10 óra körül. De mégis. Jaj, olyan boldog vagyok emiatt.
- Figyelj, én elmegyek megnézni valamit, aztán jövök jó? Te addig nézz körbe! -mondtam neki. Múltkor láttam egy nagyon édes cipőt. Az tökéletes lesz neki.
- Persze -mondta és kibámultan a kocsi ablakon. A következő pillanatban kiszálltunk a kocsiból és ő egyből egy cipő bolthoz vette az irányt, ami négy emelet magas volt, a tetején egy terasszal ,ahonnan látni lehet a fényeket. Itt el lesz egy darabig gondoltam és befordultam a sarkon.

/ Trixi szemszöge /

Beléptem a boltba. Istenem, megtaláltam a templomom. Imádok vásárolni és a cipők a szenvedélyem. És ez.. Ha tudnám ,hogy nem lehetséges azt hinném ,hogy meghaltam és a mennybe kerültem. Megláttam egy gyönyörű csizmát. Igen szerelem első látásra.. Oda mentem és megfogtam. Azonnal lépni akartam a kasszához, de a magassarkúm sarka beakadt egy kis résbe. Jaj ne.. A következő pillanatban hanyatt estem. De amint felállhattam volna, valaki kézbe kapott. Egy vámpír. Nem nem is vámpír. Nem olyan hideg, és erős. Rákaptam a tekintetem és akkor pillantásunk találkozott. Karjaim nyakát fogták és ő derekamat karolta. Igen szerelem első látásra..

9. fejezet

Siettem, és itt a következő, mert kicsit bűntudatom van ,azért mert előző héten annyiszor ígértem és nem volt.. Szóval ez lett.:)

/ Bella szemszöge /

Egészen Forks határáig futottunk. A fejem kiszellőzött. Nem is Trixire voltam dühös, hanem Edwardra amiért ezt váltotta ki belőle. Egyik pillanatban lányom megállt és leült az egyik kőre. Tudtam ,hogy ez a kis "szaladás" lefárasztotta ,így nem szóltam csak hagytam, hogy kipihenje magát, ezért csak leültem mellé a kis sziklára.
- Anya, ne haragudj.. -mondta tényleg bűnbánó hangon. - Tudod ,hogy nem bírom be fogni a számat és ,hogy mindig ki kell mondjam amit gondolok..
- Kicsim..
- .. és tudom, hogy nagyon haragszol ,de nem tehetek róla. Ő megbántott téged én meg ezt nem..
- Drágám..
- .. hagyhattam. Muszáj volt kimondanom. Egyszerűen muszáj volt..
- Trixi! -szóltam rá hangosabban.
- Tessék?
- Észrevetted, hogy még mindig beszélsz? -kérdeztem tőle mosolyogva. Megfogtam a kezét és levetítettem az agyamban azokat a dolgokat amiket ő összehadovált és nem engedte ,hogy közbe szóljak. Mikor befejeztem a pillanatok vetítését keze az ölembe esett és egymásra néztünk. Majd csak nevettünk. Kacajunk hangja betöltötte a teret. Az egész erdő visszhangzott tőlünk.
- Trix.. -kezdtem. - ,tudom ,hogy nem kedveled Alice nénikéd. De kérlek ismerkedj vele össze. Csak egy este. Könyörgöm.
Egy pár perc gondolkodás múlva csak aprót biccentett a fejével. Tudom, hogy csak azért egyezett bele, mert még nagy bűntudata van a történtek után. De most kell megpuhítanom a Aliccel szemben ,ha azt akarom ,hogy a kislányomnak ott legyen az igazi családja. Tudom ,hogy Jacob az apja helyett apja volt. Hogy nála jobban senki se védte volna és szerette volna őt (persze talán a saját apját nem vesszük alapul). De ő meghalt. És most meg kell ismerje a saját családját. A mi fajtánkat.

/ Alice szemszöge /

Bella most írt egy SMS-t. Ma várnak Trixivel estére. Annyira izgatott vagyok. Már csak másfél órám van ,hogy elkészüljek. Sietnem kell. Pár másodperc alatt lezuhanyoztam. Majd egy szál törölközőben kiálltam a gardrób elé. Épp megtaláltam a tökéletes ruhadarabot az alkalomhoz, mikor észrevettem ,hogy férjem néz. Csak elmosolyodtam és lábujj hegyre álltam ,hogy elérjem a polc tetején lévő ruha költeményt, mikor az apró törölköző lecsúszott. Gyors ,kérlelő pillantást vetettem Jasperre, de ő csak vággyal teli szempárját rám szegezte és a következő másodpercben már az ágyban feküdtünk.
- Jaj, Jazz. Ne most. -kérleltem, bár hazudnék ha azt mondanám nem esett jól ahogy nyakam csókolgatta.
- Ne mond ,hogy nem szeretnéd.. -nyögött kulcscsontomba. -, érzem rajtad ,hogy izgatott vagy. Emlékszel? Tudod szivem, ez a képességem. -mondta huncut vigyorral az ajkán.
- Azért vagyok izgatott ,mert ma megismerhetem az unokahúgom. -mondtam mire Jazz csalódottan legördült rólam. Én csak egy "ne haragudj édesem" -pillantást vetettem felé és egy nagy puszit a homlokára. Tudtam ,hogy ha szenvedélyesen megcsókolom, ahogy szerettem volna, akkor megint ott kötünk ki.. De most minden perc számít. Magamra csavartam a törölközőt és nagyon ügyeltem arra ,hogy ne csússzon ki a kezem közül mikor felemelkedem, de nem voltam ügyes. Megint ki esett. Rémült tekintettel kaptam Jasper szemei után. Ő felpattant az ágyról és fejét fogva kiment a szobából. Hallottam amint az ajtó elött valami olyasmit motyog, hogy ezt már nem bírom tovább. Fel kellett nevetnem és hallottam ,ahogy lentről Edward egyszerre kacag velem. Így törölköző nélkül felugrottam a ruháért, majd gyorsan belebújtam. Egy zöld ruha volt. Nem túl kihívó, de nem is túl sokat takaró.. Volt egy kis dekoltázs. A pántjai sréhen voltak a vállamon. körülbelül combközépig ért. Majd felvettem egy magas sarkú ugyanolyan mélyzöld szandált. Hajamat átfésültem és manósan összekócoltam, ahogy szoktam. Tökéletes lett. A sminkem nem csináltam túl erősen. Csak egy kis spirál, szemceruza és egy pötty szájfény. Készen is vagyok. Épp mentem volna ki a szobából ,mikor Edward mögöttem termett. Megijedtem és ezt ő is észrevette.
- Hogy hogy nem láttál? -kérdezte zavartan.
- Nem látod a fejemből miért nem?? -kérdeztem ingerülten, majd lefelé indultam de a karom után kapott.
- Velük találkozol, igaz?
- Igen. És már várnak. -mondtam és kikaptam a kezem az övéből. Nem akartam megbántani legkedvesebb bátyám, de én sem értettem miért kell elvennie Tanya-t, most ,hogy Bella itt van és szereti.
- Tudom.. egy idióta vagyok. -mondta és lerogyott a kanapémra. Elösször nem esett le, majd rájöttem.
- Héé! Ne olvass a fejemben!! - mondtam és kiviharzottam a szobámból. Nappaliban még egy gyenge csókot adtam kedvesemnek ,aki még mindig a meztelenkedő sokk alatt állt. Hát ez van..

8. fejezet

Ezt a fejit, egy barátnőmnek szeretném küldeni Lizinek, aki a héten volt 13 éves:) szeretjük őt(L)!!

/ Trixi szemszöge /

Vadásztam. Már vagy egy hete, nem jöttem el állati vért inni, de most muszály. Ideges lettem Edwardtól. Megpillantottam egy a csordájától lemaradt szarvast. Lelapultam a fűben és a következő pillanatban már az egész testem megfeszült és elrugaszkodtam a talajtól. Egy másodperccel késöbb már a példány nyakába csimpaszkodtam és törékeny nyakába mélyesztettem vérengző fogaim.
- Bocsáss meg.. -suttogtam csukott szemmel mielött ütőeréhez értem a nyelvemmel. Nem szivesen ölök meg állatot, de néha muszály..
Csak szívtam az édesen sós, lédús nedvét. Már alig volt benne élet ,mikor az agyamat még jobban elborította a vörös köd és gyenge csontjait összerobbantottam. Már nem dobogott a szive, mikor élettelen testét leejetettem a porba.
- Vége. Örökre vége.
A hang irányába kaptam a fejem. Anyu az. Valami baj történt. Olyan gyorsan futottam, mint még soha. Már csak öt percre voltam tőle ,mikor az agyam nem csak rá öszpontosított, és észrevettem a másik vámpír szagát. Ha ez lehetséges, még jobban elkezdtem futni.
- Trixi!! -kiáltott Anya kikerekedett szemekkel mikor meglátott. Én is csodálkozva néztem vissza rá. Egy Cullen-t ölelve zokog.
- Anya.. Mi történt? -kérdeztem aggódóan. Soha nem láttam még ilyennek..
- Semmi kincsem, igazán semmi -mondta és átkarolta saját vállát ,mintha fázna vagy valamitől védené magát. El sem hiszem ,hogy most is erősnek próbál mutatkozni..
- Edward elvesz egy nőt.. vagyis egy másik vámpírt -mondta a Cullen. Ő Alice néni.. Anyu mindig így emlegette, de én nem tudom még néninek hívni.. Ő nem a nénikém, bár tudom ,hogy anya szereti őt, de .. a szavai a vesémbe hatottak.
-MI VAN? -keltem ki magamból. Hát ezt nem hiszem el.
- Drágám .nyugodj meg.. -próbált anya csitítani. De a hangja elfullt mikor látta mit teszek. Mélyet szippnatottam Alice nénibe. Az illata ismerős volt. Tudtam merre kell rohanni.
- Jaj, ne! -hallodtam Anyu hangját. Tudom ,hogy megbántom őt azzal amit most teszek, de így érzem ezt helyesnek.
- Mi? Mi folyik itt? Bella, nem látok semmit.. Mi lesz? -kérdezte aggódva Alice.
- A Cullen házba. Gyorsan! -monda Anya hisztérikus hangon. Tudom ,hogy most követni fognak ,de legalább van egy kis előnyöm. Gyorsabbak nálam, de így is elöbb érek oda náluk.
- EDWARD CULLEN! -üvöltöttem ,mikor a ház elött álltam. - AZONNAL GYERE KI!
- Kincsem, ki ez? -kérdezte Esme. Tudom ,hogy az ő hangja. Anyu sokszor vetítte le nekem a gondolataiban nekem a hangját, hogy esténként Nagymamám szeretetteljes szavaira aludjak el.
- Ő a lányom.. -nyögödt Edward.
- Igen, a lányod vagyok. És a te lányod most megöl téged! -puffogtam. Soha nem voltam az az agresszív típus, de ebbe a mondatba minden erőmet bele tettem. Kicsit lámpalázas lettem, mikor valaki a házból hangosan felröhögött. Nem érdekel. Most az a lényeg, ha ez a személy, aki az Apám, megint megbántotta Anyut.
- Megyek -szólt lágy hangon. Még nem tudja mit kap tőlem. Azután az utolsó lesz a lágyság amit érezni fog. - , szervusz Trixi.
-SZERVUSZ? Ennyit bírsz kinyögni? -már nem is üvöltöttem. Sikítottam az arcába. -Hogy tehetted ezt megint?? Nem veszed észre ,hogy megbántod Anyut ,te féreg?
- Tessék?! -kérdezte vissza hangosabban és értetlenebbül ,mint amilyen volt.
- TE IDIÓTA SZERET TÉGED!! - üvöltöttem a képébe.
- TRIXI! -kiáltotta Anyu a hátam mögül. Bűnbánó arcot vágtam, és megragadtam a kezét majd futottunk. Nem La Push felé. Csak rohantunk. Mintha el akarnánk hagyni azokat az emlékeket amik történtek. De nem tudunk..
Gyűlölöm Edward Cullent!

7. fejezet

Ezt a fejezetet Ginnának küldöm. Igen Ginna a tied:). REméélem tetszik majd amit olvastok. Puszi

/ Bella szemszöge/

Hihetetlenül boldog vagyok. Istenem, soha de soha nem éreztem magam így. Jó oké, akkor is ott voltam mikor Jacob bevésődött, de az teljesen más. Ő Mike. A kicsi Mike. Aki most már nem az én Mike-om, mert meg kell osztozzak rajta Kírával. De ez nem zavar, sőt. Elképesztően boldog vagyok. A szerelem a legfontosabb dolog a világon.

" A szerelem a megbocsájtás, megértés, kommunikáció és érzelem. A humor meg a másod hegedüs." zengte egy hang a fejemben.
Hirtelen eszembe jutott Edward. Megbocsájtás.. Talán.. Talán ő is szeret még..
Igen. Biztos szeret. Eldöntöttem ,hogy felhívom Alice-t. Úgy éreztem ,mintha kicsattannék a boldogságtól. Gyorsan a kagylóhoz kaptam, majd hirtelen megálltam. Meglepem őket. Ez lesz a legjobb. Bevágtam magam a kocsiba és hajtottam.
Megbocsájtás.. Még mindig ott zengett fülemben ez a szó. Nem tudom, hogy az agyam, miért mutatta ezt a hangot nekem, de azt hiszem megértettem mi a lényege. Meg kell bocsássak Edwardnak. Muszáj. Csak akkor lehetek boldog ha velem van. Ezt mindig is tudtam és most ,hogy újra láttam.. hát ez csak só volt a nyílt, vérző sebre. Már le is fékeztem a Cullen ház előtt. Nem kopogtam. Csak kinyitottam az ajtót. Épp a lépcsőn lefelé rohant egy nő, akit azelőtt soha sem láttam.
- Szia. Miben segíthetek? -kérdezte édes mosolyt öltve.
- Szia. Bella vagyok. Muszáj beszélnem Edwarddal. -mondtam határozottan. Szavaim hallatán a nő szeme elsötétült. Vicsorgott. Majd olyan hihetetlen dolog történt ami eddig még soha. Ez a vámpír nő rám morgott. Abban a pillanatban ,mikor elrugaszkodott a földtől, Emmett a távolból neki ugrott ,miközben Esme és Jasper elém álltak. Honnan kerültek ide? És miért ugrott nekem ez a nő? Na meg egyáltalán, ki a fene ez? Mind megválaszolatlan kérdés..
- Tanya! -üvöltött a lépcső tetejéről Edward. Odakaptam a fejem. Az én gyönyörű szerelmem. Annyira hiányzott ,hogy a karjaiban tartson. Ehelyett ,nem hittem a szememnek. Oda ment az Emmett karjai közt rángatózó nőhöz. Megsimogatta az arcát. Nem értek semmit.
Egyszer csak Rose halál nyugodtan beillegeted magát a nappaliba.
- Nyugi kis csaj! -mondta Tanyanak címezve, olyan kedvességgel, hogy azt hittem nem is ő beszél. - Gondolj bele, pár hét és esküvő. Ez nyugtasson meg, oksi? -mondta , nekem meg még jobban elhomályosultak a gondolataim. Majd mikor Edwardra néztem ,mindent értettem. Ő és Tanya pár héten belül.. nem tudtam kimondani a szót. Alice odarohant hozzám és kedvese háta mögött bűnbánó arcot vetett felém. Következő pillanatban megragadta a csuklóm és az erdő felé húzott.
-Bella, láttam mit akarsz mondani Edwardnak.. Tudom, hogy ez most amit láttál.. de ez teljesen más.. -mondta hadarva. Mintha neki kéne szabadkozni.
- Nem Alice. Soha, még a gondolat sem fog felmerülni bennem, hogy szeressem, azt akit legjobban gyűlölök a földön. És ez a személy Edward Cullen. -mondtam, majd összerogytam és néma zokogásba kezdtem. Alice az ölébe vont és nyugtatólag simogatta a hátam..

" Vége Edward. Örökre vége.."

6. fejezet

/ Mike szemszöge/

Elvittem egy kis kávézóba. Anya és Apa mindig ide jártak és Apa itt kérte meg Anya kezét. Nagyon otthonos volt. Pici kis terem, 4-5 asztallal, pár fotellel, a falon pedig ősi képekkel farkasokról. Mikor beléptünk az ajtón megcsapta az orrunkat a friss rétes illata. Ránéztem tökéletes arcára és figyeltem, hogy szippant édes kis orrával a levegőbe és ,hogy mosolyodik el.
- Gyere, üljünk le. -mondtam neki lágyan. Ő rám nézett majd mosollyal ajkain bólintott. Leültünk az ablak mellé. Kint már kezdett sötétedni. Rendeltünk egy-egy kávét, és ő egy rétest.
- És te itt nőttél fel? Még soha nem láttalak errefelé -kérdeztem tőle, mire ő nagyot nyelt és elkezdte kavargatni a kávéját.
- Őhm, igen.. mármint nem.. úgy értem.. -hadarta, majd mikor felnézett a szemembe ,sóhajtott egyet és fejét beejtette könyöklő karjaiba. -, most biztos hülyének nézel..
- Nem. Dehogy. Inkább azt gondolom, hogy vidám, gyermeki a gondolkodásod, ahogy így nem tudsz mit mondani. Ez tetszik. -nyugtattam meg.
- Aha. Na szóval, nem itt nőttem fel, de egy részem ehhez a helyhez köt -magyarázta és hosszú, kecses karjaival körbe mutatott a szobán.
- Hol születtél?
- Ismered a Kertha völgyet? Itt nem messze? Ott is van egy indián törzs. Apám a törzsfőnök- mondta de úgy éreztem mintha valami nem stimmelne. Kis szomorúságot, dühöt és talán egy csepp félelmet is, de nem tudtam pontosan megmondani.
Ez után egy pár viccesebb témára tértünk. Nevetése betöltötte a teret. Gyönyörű volt. És én beleszerettem.

/ Kíra szemszöge/

Bárcsak ne kérdezett volna arról ,hogy hol születtem. De ő nem tehetett róla. Olyan volt ,mint egy medve akit csak szeretni lehet, bár tapasztalatból tudom, hogy az igazi medvék nem olyan ölelgetni valók. Nem tudtam nem másra gondolni, csak ,hogy mennyire szeretem. Mikor megettem a rétest és mindketten megittuk a kávét, még sokáig beszélgettünk. Már teljesen besötétedett mikor észrevettem, hogy elszaladt az idő. Visszaültem a kocsijába és ő elfuvarozott a szállodáig. Lefékezett előtte.
- Nagyon jól éreztem magam Mike -mondtam és láttam, hogy a szemei felcsillannak.
- Én is -mondta és egy picit közelebb csúszott felém. Bele néztem a szemébe. Kérdőn nézett rám, én meg csak bólintottam. Tetszett ,hogy engedélyt kért. Egyik kezét arcomra tette. Már csak pár centi választotta el ajkainkat. Én gyorsabban kezdtem venni a levegőt. A közelsége ezt váltotta ki belőlem. És akkor megtörtént. Nagyon lágyan megcsókolt. Szemem behunytam és a karomat a nyakába tettem. Az ő karjai már derekamon voltak. Csókunk egyre hevesebb lett, míg egyszer csak nyelve utat tört a számba és elkezdődött a mi keringőnk. Csodálatos csók volt. A szívem a bordáimat ütlegelte, azt hittem kiszakad. Kezeimmel beletúrtam a hajába, míg ő végig simította a hátam és hosszú hajam. Majd elszakadtunk egymás ajkaitól ,hogy levegőt vegyünk. Szeme csak úgy ragyogott, és tudtam ,hogy az enyém is. Már csak egy dolog van hátra ,hogy örökre együtt legyünk.. El kell mondjam ,hogy alakváltó vagyok és ő a bevésődésem..

5. fejezet

/ Bella szemszöge/

Szerencsére Trixi aznap többször nem hozta fel a Cullenekt. Miután Mike-kal megették amit rendeltek, fizettem és haza mentünk. Fiamnak még mennie kellett járőrözni.
- Na jó Anyu, én elindultam! -kiabált fel még az ajtóból.
- Ilyen a farkas élet. -motyogtam magam elé és elmosolyodtam. A szobában pakoltam. Behúztam a függönyt, meglocsoltam a virágokat, felsöpörtem. Egyszer csak észrevettem ,hogy Trixi az ajtóban áll és engem néz. Fogalmam sincs mióta figyelt.
- Szia. -mondta és szemei bűnbánóan csillogtak.
- Szia. -köszöntem vissza és egy hatalmas mosolyt küldtem felé.
- Ne haragudj. Nem lett volna szabad az étteremben kiabálnom. Én csak nem akarom ,hogy megint bántsanak téged.
- Jaj, kincsem. -öleltem magamhoz. Ha tudnék most tuti sírnék. Bele fúrta arcát a vállamba, és kettőnk helyett is zokogott.
- Csss.. minden rendben lesz..- hajtogattam és bronzvörös haját simogattam.
- Szeretlek -hüppögte a szemembe nézve.
- Én is szeretlek. Mindennél jobban. Te vagy az életem! -mondtam. Da ja vu érzésem volt. Mikor James elöl menekültünk Edward ugyanezt mondta nekem. Csak én nem hazudok, vele ellentétben.
- De őt is.. - mondta lányom, nekem meg a csodálkozástól elakadt a szavam. Úgy látszik ez ma könnyen megesik velem..

/ Edward szemszöge/

Van egy lányom. Ez nem lehet igaz. De mégis. Láttam. És Bella az anyja. Mintha minden amit akartam volna összejött csak nem akkor amikor igazán szerettem volna. Bellának élnie kellene. Kellene neki egy férj, akinek kávét főzhet, sok gyerek akikkel rohangálhat. De ő vámpír. Ki tette ezt vele. És ,hogy hogy van egy lányom? Az ő gondolatait se hallottam. De a nagydarab srácét igen. Láttam ,hogy a lányomat Beatrixnek hívják, de ő a Trixit jobban kedveli. Tetszett ez a név. Beatrix Cullen.. Bár biztos nem ez a vezeték neve, de szép álom ha van egy ilyen tökéletes családod, mint amilyen a mienk lehetne. De ez soha nem fog bekövetkezni. Mindenben én vagyok a hibás.. hagytam ,hogy ez történjen vele. Egyedül nevelte fel a lányunkat. El se merem képzelni milyen volt a szülés..
- Edward, megjött Tanya! - üvöltött fel Rosalie a földszintről. Szobám ajtaja kinyílt és Tanya futott be rajta. Nyakamba ugrott és megcsókolt.
- Szia édesem. Hiányoztam? -kérdezte. Teljesen elfelejtettem. Tanya..
- Öhm igen. - válaszoltam, és ,hogy leplezzem ,hogy hazudtam megsimogattam arcát.
- Akkor jó. Te is nekem. Rose-al elkezdtük szervezni az esküvőt. -mondta vidáman, majd kitáncolt a szobából ,én meg inkább meghaltam volna ebben a helyzetben..

/ Mike szemszöge/

Járőrözés előtt beugrottam a boltba, hogy meglepjem a fiúkat. Egész nap futkostak a határnál csórikáim, és biztos éhesek. Veszek nekik jó bár kolbászt meg kenyeret. Biztos körbeugrálnak. Elmosolyodtam, mert előttem volt a jelnet. Gyorsan leparkoltam a bolt előtt Apám Rabbit-jével. Beszaladtam. Nagyon siettem, hogy ne sejtsék meg a meglepetést, azzal ,hogy kések. Hihetetlen sebességgel lekaptam 5 pár kolbászt és 2 vekni kenyeret. Olyan hirtelen fordultam hátra, hogy nem vettem észre a mögöttem álló nőt, aki egy tál levessel cikázott a bolt hátsó részébe. Mikor megfordultam a nyakába ömlött az egész. Felsikított.
- Jesszusom ne haragudj. Nem figyeltem. -szabadkoztam hevesen a földet nézve, hogy merre ömlött ki a sok lé.
- Á! Nem történt semmi. -mondta. Hangja olyan volt a fülemnek, mintha angyalok énekeltek volna. A fejem egyből felkaptam és belenéztem abba a gyönyörű szembárba. Megtörtént. Megtaláltam életem értelmét. A nőt akit szeretek, imádok, tisztelek és a boldogsága mindennél fontosabb számomra. Ő is csak nézett rám. Kutatott tekintetemben. Felé nyújtottam a kezem.
- Szia. Mike Black vagyok. -mondtam, és mosolyogtam. Ő is ki akarta nyújtani a kezét, de lenézett és gyorsan megtörölte szoknyájában leveses karját, majd ő is felém tartotta.
- Szia. Kíra. Kíra Ottawa. -mondta és én lágyan megráztam a kezét. Bőre olyan volt mintha selyem lenne. Még mindig csak bámulni tudtam őt, mire csodásan elpirult. Olyan gyönyörű volt.
- Lenne kedved...? -kérdeztem de a szavamba vágott.
- Lenne! -mondta és fekete szempárja csillogott.
Éreztem én sem vagyok közömbös neki. Letettem a kolbászokat és a kenyeret, úgy hogy tekintetem még mindig ezen az istennőn volt. Ki mentünk és beszállt mellém a kocsiba, úgy ahogy volt, levesesen, mindenesen. A fiúk megértik ha ma nem megyek..

4. fejezet

/ Alice szemszöge/

El sem hiszem ,hogy Bella vámpír. És hogy ilyen gyönyörű. Nem azért, legjobb barátnőm mindig is csinos volt, de így vámpírként.. Huh.. És a lánya. Mármint az unokahúgom. Mosolyognom kell a gondolattól. Hihetetlen ,hogy Ő megszületett, hogy van. Annyira boldog voltam. Szóhoz sem jutottam. Már vagy 10 perce bementek az étterem és mi még mindig ott álltunk. Én már kezdtem magamhoz térni, de Edwardról ezt nem lehetett elmondani. A lány nagyon hasonlított rá. Bronzvörös volt a haja, maximum egy halvány árnyalattal volt világosabb az apjáénál. A szeme. Olyan volt mienk. Nem tudtam eldönteni ,hogy a genetika, vagy az állati vér teszi. Nem is érdekelt igazából. Edwardra néztem. Egyik kezével a fejét fogta és csak bámult.
- Edward. Beszélnünk kell a családdal. Tudniuk kell ,hogy Bella vámpír és, hogy neked van egy félvér, gyönyörű..
- lányom! -vágott a szavamba, de a hangja nagyon gyengén hatott.
- Igen! - vigyorodtam el és a nyakába vetettem magam. Elkezdtem a kocsi felé húzni. Ő még nem volt olyan állapotban ,hogy vezessen ,ezért leültettem az anyósülésre.
Csak makogott. Jót nevettem rajta. Gyorsan haza vezettem. Egy fél óra elteltével már otthon is voltunk, ami engem is meglepett, mert általában 1 óra az út ha gyorsan vezetek. Bekanyarodtam a garázsba és sietősen berohantam a házba. Edward emberi tempóban követett. Még mindig olyan volt mint aki beszívott volna. Csak ténfergett a lépcsőn. Mire fel ért, már mindenkit összehívtam és a nappaliba vártunk rá. Lerogyott az egyik fotelbe.
- Képzeljétek -kezdtem és végig néztem a családomon. - , Bella vámpír.
Mindenki meglepődött.
- Várj! A MI Bellánkról beszélsz kedvesem?- kérdezte aggódva Esme.
- Nem Anya! A kis Katika babájáról. Hány Bellát ismerünk? - kicsit lenéző hangsúlyt használt amit Rose elintézett egy tockossal.
- Igen, Anya az a Bella. - folytattam.
- Huh, hát ez elég nagy dolog, annyi mindent kérdeznénk tőle -mondta szőke hercegem.
- Nem még nincs vége. - szólalt meg Edward először értelmesen mióta találkozott Bellával. Mindenki felé fordult. Ő folytatta amit én már tudtam. - Van egy lánya. És tőlem..


/Trixi szemszöge/

Nem hiszem el, hogy itt van. Ha azért jött ,hogy MEGINT tönkre tegye Anya életét, én én én.. nem tudom mit csinálok, de nem köszöni meg. Láttam Jacob gondoltaiban ,hogy milyen volt Anyu mikor elhagyta. Borzasztó volt csak a gondolat, hogy megint feleannyira is szenvedjen. Nagyon felbosszantott. Anyu viszont jól volt. Nem csinált semmit. Rideg maradt. Egyszer elképzeltem ,hogy mikor találkoznak Anyu üvölteni fog, meg tombolni, talán meg is üti.. de ,hogy így kibírta. Büszke voltam rá. Így azt sugallta Edward felé (eszem ágában sincs Apának hívni azt a mocskot!!) ,hogy túl van rajta és nem szereti. Őt átcsapta. De engem nem tud. Pontosan látom rajta, hogy még mindig szereti. De mit tehetnék, hogy senki ne bántsa őt.. Én csak egy gyenge félvámpír vagyok, nem úgy mint ők..
- Kicsim, te kérsz valamit enni? -kérdezte tőlem ,mintha nem is történt volna semmi. Fel tudtam volna robbanni a nyugalmától.
- Igen, egy Cullen fejet tálcán -mondtam, de nem tűnhetett valami félelmetesnek, mert anya visszafojtotta kitörni készülő nevetését. Nem úgy mint Mike. Az asztalt csapkodta miközben kacagott. Nem is kacagott. EZ már hahota volt.
- Kincsem. Tudom, hogy még nem kedveled őket, de ők a családod- próbált Anyu nyugtatni. Hát nem nagyon sikerült.
- Család?! Tessék?! Ilyennek kéne lennie egy családnak?! Elhagyjuk a másikat és még csak az okát se mondjuk meg ,hogy miért?! Én ilyet nem akarok!! -üvöltöttem. Ő csak bólintott és maga elé bámult.
- Drágám, ők jó emberek.. -szólalt meg pár perc múlva lágyabb hangon.
- Úgy érted vámpírok.. -javítottam.
- Ja, rohadt vérszopók! -szólt közbe Mike. Dühös pillantást löveltünk felé Anyuval. - ,mármint Ők.. nem ti.. ti.. jaj, ebből nem jövök ki jól igaz? -nevetett zavartan és a hajába túrt.
- Nem! -mondtuk Anyuval egyszerre, majd egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés. Az egész éttermet betöltötte hármunk hangja. Most kicsit úgy éreztem mintha a Cullenek nem is léteznének.. Bárcsak így lenne..

3. fejezet

/Bella szemszöge/

A lélegzetem elakadt, persze eddig azt hittem, hogy ez nem lehetséges, de úgy tűnik mégis. Ott állt előttem. Szemeit tágra nyitotta ,mintha nem értene semmit. Sokáig nézett engem, majd tekintetét kislányunkra emelte. Soha nem hittem volna ,hogy egy vámpír képes lenne sokkot kapni, de ebben a helyzetben elgondolkoztam ezen a lehetőségen is. Csak bámult. Nem mondott semmit. Nem szólt egy szót sem. Majd 5 perc elteltével tett egy lépést felém. Elég bizonytalanul festett. Ezt ő is jól tudta. Mikor már csak egy méter választott el minket megállt.
- Oh, Bella.. - nyögött és megakart ölelni, de én hátráltam. Egyből leejtette karjait maga mellé és csak meredt rám. Azt hittem ott helyben elolvadok mikor a szemembe nézett. Láttam a tekintetében az értetlenkedést. Már majdnem elindultam felé ,hogy végre annyi év után szerelmem végre karjaiba kapjon, mikor kislányom megszólalt.
- Te vagy Edward Cullen. Jól mondom?- mondta halvány gyűlölettel a hangjában. Hálás pillantást vettettem felé. Azt hittem elég erős tudok maradni ,hogy bármikor kizárjam őt az életemből és most csalódtam magamban. De lányom felébresztett és rájöttem miatta nem tehetem meg, hogy csak úgy ismét bele szeretek. Nem is akartam. Edward elhagyott. Nem kellettem neki. Nem voltam elég jó neki. Még valószínűleg most sem felelek meg annak amit ő megérdemelne.
- Igen.. -mondta miközben tekintete elhomályosodott mikor lányunk aranybarna szemeibe nézett. Lányom csak elfordította fejét, mintha nem is bírna apja szemébe nézni. Én nyugtatólag megszorítottam a kezét. Erre elmosolyodott, de nem is sejtette ,hogy ez engem nyugtatott meg.
- Mit keresel itt?- vetettem neki oda kissé gorombábban ,mint ahogy akartam, de nem zavart.
- Visszaköltözünk Forksba. Alice-el bejöttünk vásárolni s városba. -mondta és megfordult. Nyakát nyújtogatta. Hirtelen egy sikítást hallottam a tömegből és a következő pillanatban egy kis pörgő pöttöm lány lógott a nyakamban. Edward és Trixi a hangra odakapták a fejüket. Trix kicsit aggódva nézett, de Edward csak mosolygott.
- Szervusz Alice- mondtam neki miközben karjait lehámoztam magamról.
- Bella? - nem értette a reakcióm, ebbe biztos voltam. De hogy is érthette volna? Nem őt hagyta el a családja. Nem ő szült egy gyönyörű gyermeket egy férfi nélkül. Legrosszabb elképzeléseiben sem érthette meg mit éreztem.
- Anya, minden rendben?- kérdezte Trixi.
- ANYA?!?! - Edward és Alice szemei kidülledtek és egyszerre hangzott a kérdés.
- Igen. Ő a lányom. -mondtam Alicenek semleges hangon, majd Edwardhoz fordultam és ennyit mondtam.- Vagyis a lányunk.
Most még jobban leblokkolt, mint mikor meglátott. Alicenak a szája is nyitva volt. Ekkor jött oda Mike. Mondta ,hogy bemehetünk, mert az asztal készen van. Mi meg otthagytunk egy hápogó Edwardot és Alicet.

2. fejezet

/ Trixi szemszöge/

Gyorsan felrohantunk átöltözni. Jaj, annyira szuper lesz. Nem tudom, ma valahogy fel vagyok dobódva. Érzem, hogy ma este oda kell mennünk. Valami történni fog ami jó lesz. Na, mindegy, sokszor vannak hasonló érzéseim ami nem válnak be.. Miközben beléptem a szobámba már kibújtam a pulcsiból. Gyorsan lekaptam magamról a farmer csőnadrágot, meg a sötétzöld toppot, majd megnyitottam a kádban a meleg vizet. Mikor megtelt, gyorsan beugrottam és élveztem a víz kellemes hullámait a bőrömön. 10 perc után úgy éreztem eléggé kiáztattam magam, szóval leeresztettem a kádat, magamra tekertem egy törülközőt. Vissza mentem a szobámba. Így 8 óra felé is világos volt, de a nap sugarai nem tűztek be a szobámba. A szobám nem volt se túl nagy, de éppenséggel kicsinek se mondhatnám. Az egyik falat hatalmas ablak fedte. Imádtam ha besüt a nap. A fal fehér volt, amit így utólag meg is bántam, de nem kérhettem ,hogy fessük újra mert én erősködtem. Viszont a falamtól eltérően az ágynemű, a szőnyeg, a függöny pink volt. Nem tudom ez a szín vidámmá tett. A hatalmas gardrób elé álltam ,ami szinte egy külön szoba volt, és gondolkoztam mit vegyek fel. Végül egy barna harisnyában ,farmer miniszoknyában, barna pántalan toppban, és egy barna magassarkúban álltam a tükör előtt. Úgy gondoltam nem kell túl sok smink, ezért csak pirosítót, szempilla spirált és egy kis szájfényt tettem. Hajamat úgy csináltam meg, hogy elől megfogtam 2 tincset amit hátul befontam. Így hosszú bronzvörös hajam bekeretezte arcom és a vállamra hullott, de nem lógott a szemembe. Igen a szemem. Anya imádja a szemem színét. Azt mondja ,olyan mint apué. Az enyém topáz színű volt. A hajam szinét is tőle örököltem. Anyutól csak az alkatát, vagyis remélem ,hogy apu nem ilyen magas ,nőiesen vékony volt mint mi Anyuval. Megnéztem magam a tükörben és elégedetten bólogattam, majd leszaladtam a lépcsőn a többiekhez.

/ Bella szemszöge/

Lassan vezettem. Mintha ,nem is tudom félnék száguldani, bár ez mindig így van ,de most erőteljesebben. Biztos hülyéskedik az agyam. Beértünk Seattle-be. Nagyon nagy volt a tömeg az étteremnél így előbb leparkoltam. Kiszálltunk és elindultunk kiszemelt helyünk felé. Trixi nagyon gyönyörű volt, mindenki megbámulta és mi hallottuk ,ahogy összebeszélnek a férfiak ,hogy.. Mike gyorsan átkarolta a vállát, védelmezésképp. Elfojtottam egy kitörni készülő kacajt mikor megláttam Trixi szemforgatós arcát.
Oda értünk az étteremhez. Előtte is nagy sor állt. Mike bement ,hogy ahhoz az asztalhoz vezessenek amit lefoglaltunk. Én megöleltem kislányom ,mikor suttogott valamit a fülembe..
A döbbenettől és kíváncsiságtól hátrafurdaltam.
- Bella.. - csak ennyit mondott lágy hangon.

1. fejezet

/Bella szemszöge/

Egy teljes évtizede már, hogy Edward elhagyott. Miután elment pár napra jöttem rá ,hogy terhes vagyok. Charlie teljesen kiborult, de hát mindenki, ezért nem hibáztathatom. Egyedül Jacob volt aki kiállt mellettem és mindenben segített amiben csak tudott.. oh, Jake.. ahogy rágondolok, újra érzem a lyukat a mellkasomban , mint amikor Ő elment.. Szegény Jake.. annyira hiányzik.. 3 hete halt meg. Megtalálta a lenyomatát, született egy gyerekük akit Mikenak hívnak. Idővel ő is alakváltóvá cseperedett. Együtt nőtt fel az én gyönyörű kislányommal Beatrix-al. De őt mindenki csak Trixinek szólitja itt La Push-ban. Ő meg én vagyunk az egyedüli vámpírok ,akik a rezervátumba tehetik a lábukat, következmény nélkül. Nagyon szerettem a lányom. Ő volt a mindenem, az én kis babám. Mióta Sandra (Jake bevésődése) és Jacob is meghalt, Mike odaköltözött hozzánk. Mindig is úgymond anyaként tekintett rám, pedig édesanyját is nagyon szerette. Sandra 4 éve halt meg. Mivel Mike még csak most lett 20 éves ,megkértem Jake-t legalább eddig tartson ki szerelme nélkül, mert fiából lesz az alpha, szüksége van az apjára. Jake ki is tartott, de nehezen. Az utóbbi időben mi sem bírtuk nézni a szenvedését. De ahogy visszagondolok arra az időre amikor még nevetett, életvidám volt, és az a tűz ott volt a szemében.. de már nincs ott. Örökre kihúnyt és az égből nézi kedvesével családját..
- Anya!?! Komolyan, az ember azt hinné nincs is szuper hallásod!- pufogott kislányom.
- Tessék?
- Áh, semmi csak vagy 2 perce szólongatlak, de te merülsz a semmibe.
- Jaj, ne haragudj édesem!-szabadkoztam. Kicsit tényleg elhanyagoltam a gyászomban, de mostantól odafigyelek.-, mit szerettél volna kincsem?
- Semmi különöset.- tetette angyalkám a megbántottat, mire szánalmas arcot vághattam, mert elmosolyodott és így folytatta.- Csak arra ,hogy mi lenne, ha holnap bemennénk Port Angelesbe? Mindjárt itt van Mike szülinapja, meg hát sose árt egy két új ruci.- kacsintott rám reménykedve.
- Jó, én nem bánom.
- Jaj, de jó! Annyira jó dolgokat láttam néhány katalógusba, neked is nagyon tetszene, meg... - tapsikolva, sikongatva ugrált körbe engem és nem lehetett lelőni. Nagyon mosolyogtam rajta, majd eszembe jutott ,hogy nagynénje is pont ugyanilyen energia bomba mint Ő.
- Úgy tudtam olyat szeretnél venni aminek Mike örülne.. - ébresztettem fel álmodozásából, miután nem fájt annyira Alice emléke.
- De igen! Azt is veszünk majd! Ha az én drága bátyám örül a női fehérneműknek, toppoknak és cipőknek. Akkor teljes mértékben! -mosolyodott el huncutul.
- Nem tudom, szerintem Mike-on nem állna jól a csipkés alsó. -kacagtam fel az elém táruló képtől amint elképzeltem fiam egy divatos szettben.
- Arra én nem fogadnék!- jött a hátunk mögül Mike kellemesen mély hangja, ami tele volt vidámsággal és szeretettel.
- Szia, kedves. - üdvözöltem miközben egy mosolyt küldtem felé ,amit egy öleléssel és egy puszival jutalmazott.
- Na és mi lesz a kaja?- kérdezte és körülnézett a konyha pulton ami előtt ültünk.
- Jesszusom, teljesen kiment a fejemből! -csaptam a homlokomra és bocsánatkérő pillantásokat küldtem fel, mint egy ovis gyermek aki összezsírkrétázta a falat. Ő erre csak megölelt.
- Nem baj! -pattant fel a székről Trixi. Mi biztos kérdőn néztünk rá mert nagyot sóhajtott és magyarázkodni kezdett.- , így legalább bemehetünk Seattle-be ma estére vacsorázni.
- Igen ez jó ötlet- helyeselt fiam. -,szép volt húgi. -majd belepacsizott Trix szétnyitott tenyerébe.
- Rendeben, egy feltétellel- várakozón pillantottak rám. -én vezetek.
Kisvártatva beleegyeztek ,hogy most az én lassú, de már tapasztalt vezetésemmel menjünk az étteremig. Majd felrohantunk átöltözni.