CLICK HERE FOR THOUSANDS OF FREE BLOGGER TEMPLATES

2010. január 2., szombat

4. fejezet

/ Alice szemszöge/

El sem hiszem ,hogy Bella vámpír. És hogy ilyen gyönyörű. Nem azért, legjobb barátnőm mindig is csinos volt, de így vámpírként.. Huh.. És a lánya. Mármint az unokahúgom. Mosolyognom kell a gondolattól. Hihetetlen ,hogy Ő megszületett, hogy van. Annyira boldog voltam. Szóhoz sem jutottam. Már vagy 10 perce bementek az étterem és mi még mindig ott álltunk. Én már kezdtem magamhoz térni, de Edwardról ezt nem lehetett elmondani. A lány nagyon hasonlított rá. Bronzvörös volt a haja, maximum egy halvány árnyalattal volt világosabb az apjáénál. A szeme. Olyan volt mienk. Nem tudtam eldönteni ,hogy a genetika, vagy az állati vér teszi. Nem is érdekelt igazából. Edwardra néztem. Egyik kezével a fejét fogta és csak bámult.
- Edward. Beszélnünk kell a családdal. Tudniuk kell ,hogy Bella vámpír és, hogy neked van egy félvér, gyönyörű..
- lányom! -vágott a szavamba, de a hangja nagyon gyengén hatott.
- Igen! - vigyorodtam el és a nyakába vetettem magam. Elkezdtem a kocsi felé húzni. Ő még nem volt olyan állapotban ,hogy vezessen ,ezért leültettem az anyósülésre.
Csak makogott. Jót nevettem rajta. Gyorsan haza vezettem. Egy fél óra elteltével már otthon is voltunk, ami engem is meglepett, mert általában 1 óra az út ha gyorsan vezetek. Bekanyarodtam a garázsba és sietősen berohantam a házba. Edward emberi tempóban követett. Még mindig olyan volt mint aki beszívott volna. Csak ténfergett a lépcsőn. Mire fel ért, már mindenkit összehívtam és a nappaliba vártunk rá. Lerogyott az egyik fotelbe.
- Képzeljétek -kezdtem és végig néztem a családomon. - , Bella vámpír.
Mindenki meglepődött.
- Várj! A MI Bellánkról beszélsz kedvesem?- kérdezte aggódva Esme.
- Nem Anya! A kis Katika babájáról. Hány Bellát ismerünk? - kicsit lenéző hangsúlyt használt amit Rose elintézett egy tockossal.
- Igen, Anya az a Bella. - folytattam.
- Huh, hát ez elég nagy dolog, annyi mindent kérdeznénk tőle -mondta szőke hercegem.
- Nem még nincs vége. - szólalt meg Edward először értelmesen mióta találkozott Bellával. Mindenki felé fordult. Ő folytatta amit én már tudtam. - Van egy lánya. És tőlem..


/Trixi szemszöge/

Nem hiszem el, hogy itt van. Ha azért jött ,hogy MEGINT tönkre tegye Anya életét, én én én.. nem tudom mit csinálok, de nem köszöni meg. Láttam Jacob gondoltaiban ,hogy milyen volt Anyu mikor elhagyta. Borzasztó volt csak a gondolat, hogy megint feleannyira is szenvedjen. Nagyon felbosszantott. Anyu viszont jól volt. Nem csinált semmit. Rideg maradt. Egyszer elképzeltem ,hogy mikor találkoznak Anyu üvölteni fog, meg tombolni, talán meg is üti.. de ,hogy így kibírta. Büszke voltam rá. Így azt sugallta Edward felé (eszem ágában sincs Apának hívni azt a mocskot!!) ,hogy túl van rajta és nem szereti. Őt átcsapta. De engem nem tud. Pontosan látom rajta, hogy még mindig szereti. De mit tehetnék, hogy senki ne bántsa őt.. Én csak egy gyenge félvámpír vagyok, nem úgy mint ők..
- Kicsim, te kérsz valamit enni? -kérdezte tőlem ,mintha nem is történt volna semmi. Fel tudtam volna robbanni a nyugalmától.
- Igen, egy Cullen fejet tálcán -mondtam, de nem tűnhetett valami félelmetesnek, mert anya visszafojtotta kitörni készülő nevetését. Nem úgy mint Mike. Az asztalt csapkodta miközben kacagott. Nem is kacagott. EZ már hahota volt.
- Kincsem. Tudom, hogy még nem kedveled őket, de ők a családod- próbált Anyu nyugtatni. Hát nem nagyon sikerült.
- Család?! Tessék?! Ilyennek kéne lennie egy családnak?! Elhagyjuk a másikat és még csak az okát se mondjuk meg ,hogy miért?! Én ilyet nem akarok!! -üvöltöttem. Ő csak bólintott és maga elé bámult.
- Drágám, ők jó emberek.. -szólalt meg pár perc múlva lágyabb hangon.
- Úgy érted vámpírok.. -javítottam.
- Ja, rohadt vérszopók! -szólt közbe Mike. Dühös pillantást löveltünk felé Anyuval. - ,mármint Ők.. nem ti.. ti.. jaj, ebből nem jövök ki jól igaz? -nevetett zavartan és a hajába túrt.
- Nem! -mondtuk Anyuval egyszerre, majd egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés. Az egész éttermet betöltötte hármunk hangja. Most kicsit úgy éreztem mintha a Cullenek nem is léteznének.. Bárcsak így lenne..

5 megjegyzés:

Anyíta írta...

szia mia. Nagyon jó kis töri lesz ez. Várom a folytatást.
Egy picuri megjegyzés, megnevettem a "pántalan" kifejezésedet, e helyett talán a pánt nélküli jobb lenne :)
De ezt csak szőrszálhasogatás :)
Nagyon tetszett mindegyik feji. És örülök, hogy te is belevágtál, mert érdemes volt.
És természetesen sok sikert a továbbiakhoz. :)
pusz

Névtelen írta...

Szia!
Most találtam rá az oldira és nagyon tetszik a történeted! Kiváncsian várom a folytatást!!

Dónessmé írta...

Köszi Mia:)
Anyíta.. hupsz:) igen így utólag tényleg furcsa:D de betitulálom Trixi gyermeki létének ezt a szó kutyvalagot:P:P
Oké megint összehoztam valami értelmeset:D nem baj:D
Örül h tetszik:)
puszi nektek<3

Rosalice írta...

Szia!
Jó kis történet lesz ez, várom a folytatást! :)

Dónessmé írta...

köszi Rosalice:) puszi:)