CLICK HERE FOR THOUSANDS OF FREE BLOGGER TEMPLATES

2010. április 27., kedd

Sajnos

Emberek, Lányok, Fiúk!

Szeretném elsősorban leszögezni ,hogy nagyon, nagyon szeretek írni.
Imádom ezt az oldalt, imádom a történetet és imádom az embereket akik olvassák.

DE sajnos az írás most nem fér bele az életembe.
Mindennél jobban szeretném ,hogy benne legyen, de nincs.

Amint lesz akkor folytatom, vagy ujjat írok, de nem hiszem, hogy ez egyhamar bekövetkezik. Sajnálatos módon.

Tényleg szeretném megköszönni azoknak akik egészen az első fejezetektől olvasták a történetem és azoknak is akik a végén kapcsolódtak be, de rendszeres olvasóként mindig visszatértek.

Egyszer talán lesz annyi időm ,hogy folytassam, de addig is az történetet abbahagyom.

Köszönöm ,hogy eddig figyelemmel kísértétek az oldalam és nagyon örültem ,hogy a legtöbb esetben maximálisan pozitív volt a visszajelzés. Ez jól esett.

Szeretlek titeket

DóNessmé

2010. március 3., szerda

KÉpek x)





Itt van Trixi esküvői ruhája, cipője, gyűrűje. A gyűrűt ugye Mark adta neki a cipő üzlet tetején, a ruhát ( vörös rózsákkal képzeljétek el ) Alice találta meg, a cipőt pedig majd kapja ajándékba.. JANE-től:)

21. fejezet

/ Kíra szemszöge /

- Mit keresel itt? -lihegte Kylie a nyakamba.
- Köszi hugi, nekem is hiányoztál és én is örülök ,hogy látlak -nevettem. Megsimogattam a haját. Az én kishugom és annyira büszke vagyok rá!
- Jaj, ne haragudj. Örülök ,hogy itt vagy- Mike felé nézett. - oh! Vendégünk is van! Szia, én Kylie vagyok. Kíra huga.
Kezet nyujtott Mike felé ,de ő megölelte. Annyira édes, és gondoskodó. Szeretem.
- Hello. Mike vagyok.
- Örvendek Mike -mosolygott hugocskám.- Minek köszönhetjük a látogatásod? -szegezte nekem a kérdést.
- Nos.. Mi szeretnénk összeházasodni -öleltem meg Szerelmem. Kylienak kikerekedtek a szemei.
- Hát ez csodás! Mondjuk nem értem, Kíra, mindig te voltál az aki hitt a bevésődésben. És most nem életed párjához mész hozzá. Mármint ne értsd félre, Mike szimpatikus vagy, csak én ismerem Kíra álmait. Legalábbis a gyermekkoriakat- mondta Kylie.
- Hugi, félre érted. Én bevésődtem. Csak egy baj van..
- Nem értem. Ha bevésődtél, és össze akartok házasodni, mit kerestek itt??
- Farkas vagyok! -mondta mellettem Mike, olyan mély hangon amilyet még sose hallottam tőle.
Kylie még jobban kitágította szemeit.
- Mennetek kell! -szólalt meg és már nyitotta is az ajtót.
- Tessék? Várj! MI? Tehát a tanács nem is akar velünk beszélni? Csak úgy elengednek? - hadartam el neki gyorsan.
- Nem! Nem engednek el! De én igen. Kíra szeretlek. A nővérem vagy. De nem tudod milyenek most! Rosszabbak mint a te idődben. Nem csak elválasztanának titeket, hanem meg is ölnének. Személy szerint nem értem miért, de ezt tennék. Ez a törvény! Sajnos. Most el kell mennetek.
- És mégis hova? Éljünk úgy ahogy eddig? -kérdezte kedvesen Mike.
- MEgőrültél? Ezek megtalálnak! Szökjetek el. Minnél messzebbre. Annál jobb. Tudják úgy ,hogy meghaltatok ,ha kell! Ne keltsetek feltünést.
- TESSÉK? Azt mondod az az egy választásunk van, hogy eldobjuk az eddigi életünket? Ezt nem mondhatod komolyan! -ráztam meg kicsiny hugom vállát.
- Nem ez az egyetlen választásotok. De ez a könyebb.
- MI a nehezebb? - kérdezte Mike.
- Nem ..
- AZT KÉRDEZTEM MI A NEHEZEBB? - üvöltött Mike.
- Harc.. -suttogta Kylie.
- Akkor harcolunk! -mondta Mike, és már át is változott. A ruhái szétszaggatva a földön hevertek. INtett a fejével ,hogy én is változzak át és kövessem. MEgtettem. ÉS csak futottunk. La Push partja felé.


/ Trixi szemszöge /

- Alice! Mi történt? Valami baj van? - kérdezte Jane ,mikor megláttuk a szemeit meresztgető Alice-t a másik szobában.
- ..ealálta.. - motyogta maga elé.
- Mi? ALice kérlek értelmesen - kérleltem.
- AZT MONDTAM MEGTALÁLTAM! - mutatott egy ruha felé. URAMISTEN! Megérte annyi szenvedés. Megérte annyi óra gyötrődés. MEGÉRTE AZ EGÉSZ! Megtalálta. Alice néni végül megtalálta a tökéletes ruhát. És tökéletes!

2010. február 24., szerda

20. fejezet Alice ajándék 2/2 & Jane ajándék 2/1

Ne haragudjatok ,hogy ennyit késtem. Tudom kicsit bunkó dolog ,hogy ígértem ,de mégsem írtam semmit. Sajnálom:( de most itt van. Remélem tetszeni fog és megérte várni..

/ Trixi szemszöge /

Uram isten! Ez lehet ,hogy ember rablás? Mármint vámpír rablás.. Hát ez egyszerűen hihetetlen! Hogy lehet valaki ennyire... gonosz. Jó, oké Alice minden csak nem gonosz ,de azért még is csak akaratom ellenére hozott el. Ezért fel is jelenthetném..
- Naa! Trixi, nem áll jól nekem a csíkos! -mosolygott Alice, de a szemében láttam ,hogy tényleg megrettent attól amit készültem tenni.
- Alice, kérlek, kérlek, kérlek, kérlek, kérlek vigyél vissza!
- Sajnálom, kincsem.. DE nem! - Félem küldött egy mosolyt. Persze ,mintha az segítene most rajtam.
- De miért? Minek kellek ehhez én is? Amúgy meg, hova is megyünk? És minek? És.. jaj, ALice!!! - én is meglepődtem ,hogy képes vagyok ilyen hisztit is levágni, de ha drága nagynéném nem visz vissza most nagyobbat is kap.
- Mert!
- Mert?
- Mert!!
- Meeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeert?
- Jaj, te! Mert azt mondtam- nevetett és beletaposott a gázba. Olyan mint egy manó. Egy nagyon, nagyon ,nagyon gonosz manó.
- Oké, látom semmi esélyem. De Alice..
- Tessék?
- Én szeretek vásásrolni, de most inkább.. Áh, hagyjuk! A lényeg ,hogy én választom ki mit veszünk meg. Áll az alku?
- Persze ,hogy áll -vigyorgott rám.
- Hát.. akkor, hajrá.. - sóhajtottam.
Alice benyomott egy CD-t. Ettől a dallamtól lenyugodtam. Olyan természet feletti tökéletessége volt. VÁRJUNK CSAK!! Ezt ismerem. Ez az altatódal, amit Anyu énekel mindig. Vagyis amit Apa.. öhm.. Edward írt neki.. Mielőtt.. okéé. Ezt a témát inkább elhesegetem mielött nagyon pipa leszek...
- ÉS tadadadaaaaaaam! -Alice úgy ugrott ki a kocsiból mintha tűz lenne benne. Kezével egy esküvői ruha bolt felé nézett. Na, ez még egész tűrhető.
1. óra...
2. óra...
3. óra...
Ki tudja már hanyadik óra...
Alice csak keresett és keresett és keresett. ATYÁM!!
- Alice. Kérlek. Ha úgy is tudod ,milyen lesz ,akkor miért nem rajzolod le??- szegeztem neki a kérdést mikor már azt hittem állva alszom el.
- Mert, látni szeretném.
- Épp ez az! LÁTTAD!!
- Ah, tudod ,hogy értem..
- Alice? - szólalt meg egy nő az ajtóból. A nő alacsony volt. (hozzám képest legalábbis mindenki az.. Jó oké.. nem mindenki ,de Anya, NAgyi, Alice, Rose.. ez nekem már majdnem mindenki!!! ) Szőke haja a vállára omlott és kék szemei olyanok voltak ,mint a gyémánt.
- Ó te jó ég! Jane! Mit keresel itt? - Alice már nem a ruhákon, hanem a Jane nevezetü lányon csüngött. Szegény.. Nem valami szép fogadtatás.
- Öhm. Mintha nem láttad volna előre ,hogy itt leszek? - ölelte meg Jane Alice-t. Hát igen. A csajszi tud valamit.
- Nem. Tényleg nem. Kissé elvagyok foglalva -mutatott itt felém. Pff.. mintha én lennék a problémája.. Pont fordítva Alice, pont fordítva!
- Szia. Trixi vagyok, és Alice újdonsült öltöztetős játékában a baba! - mondtam mosolyogva és integettem felé.
- Oh, részvétem. Amúgy meg Jane. Szia - válaszolta kedvesen. Ez a csaj baromi szimpatikus. Alice mindkettőnkre gonosz pillantásokat lövellt. Mi ezen meg csak nevettünk.
- Oké. Alice, mit szólnál ha te most elmennél keresgélni, én meg addig szórakoztatom Trixit, addig sem nyúzod- Jane olyan kedvesen mondta ezeket a szavakat ,hogy azt hittem hozni kéne neki egy tálat, mielőtt mézet rókázik. Nekem már csak hajszál híja és megfojtom drága Nagynéném!
- Szuper! Ti csak dumáljatok. Pá- mondta vihorászva Alice és kilibbent a szobából.
- Komolyan mondom, szólok Jasper bácsinak ,hogy szedje ki belőle az elemeket. Nagyon durván fel van pörögve -mondtam néném után intve.
- Hát igen. Várj!! Jasper bácsi? MI van?
- Oh, persze. Én vagyok Edward lánya.. -mondtam és igyekeztem érzelemmentes hangot megütni, de így olyan lett mintha azt jelentettem volna ki, mennyibe kerül a párizsi.
- HOGY MI?? Ed? ÉS ki? ÉS MIkor? És .. várj MI???? - csak úgy köpködte a szavakat lélegzet vétel nélkül.
- Jane! Jane! LEVEGŐ! -mondtam miközben megsimogattam a vállát. Ó erre csak nevetett.
- Hm. Oké. Ezt majd egyszer elmeséled.
- Hát, mivel az egész élet elöttünk van, oké -feleltem mosolyogva.
- Trixi, azt hiszem mi nagyon jóban leszünk.
- Ebben egyet értünk.
- LÁNYOOOOOOK! -hallatszott Alice sikítása....

2010. február 8., hétfő

19. fejezet és Alice ajándék 2/1

Kitaláltam ,hogy elő szülinapi ajándékokat kaptok (jane&Alice). Ugye nem baj? Csak most annyira elképzeltem:DxD. Remélem tetszeni fog!:D Boldog szülinapot nektek!!! Ez a feji épp Alice ajándéka lett, de rólad sem feledkezem meg JAne, ne félj:):P(K)<3^^


/ Trixi szemszöge /

- Jaj, hát ez valami hihetetlen! - csapott a tenyerébe Alice néni és berohant a házba. - Ó milyen édesek vagytok. Mark és Emmett. Milyen haláli cukik -csilingelte. -,oké nem haláli cukik. Ez kicsit morbid tekintve ,hogy vámpírok vagyunk. De akkor is. Jaj olyan édesek vagytok együtt -úgy tapsikolt mint egy kis robot.
- Alice, értjük -mosolygott Apa.
- Trixi. Szija -mosolygott. Mi lett vele? Oké ez kezd megrémíszteni, olyan mintha egy elemes nyuszit húztak volna fel. Erre a gondolatra Apa nevetni kezdett és én kérlelve néztem Anyura, aki egyből kiterjesztette rám is a pajzsát.
-Héé! -morogtt Apa ,majd rámnézett. Olyan volt mint egy durcás kis gyerek, akinek elvették a játékát.
- Hupsz -mondtam és egy széles vigyort küldtem felé.
- Na jó. Trixi, idefigyelnél rám végre??!! Mikor lesz az esküvőtök?
- Hohohohó! Álljon meg a menet. - na mivan? Emmett át megy télapóba? Gondoltam. Furcsán nézett rám, majd Markra. Végül Anyura és Apura pillantott.
- Ti ezt tudtátok? -szüleim bólintottak. De hát hogy a ..? JA, persze.. ALice..
- NA jó öcskös. DE vigyázz a kis vadmacskára! -mondta és rám kacsintott. Erre csak a szemem forgattam.
- Figyelj ALice, tudom ,hogy most olyan vagy mint aki túl sok kávét ivott volna, de mi még nem szeretnénk esküvőt.. -mondtam nagyon lágyan ,miközbe a szemébe néztem. Fogtam a vállait. Mire a mondat végére értem, Alice hátrálni kezdett. MAjd mikor a lépcsőbe ütközött sikított. JEsszusom!! Hogy lehet ,hogy az ablakok nem törtek ki??
- MI AZ ,HOGY NEM AKARTOK ESKÜVŐT? - visított és vámpír sebeséggel imét elöttem termett.
- Hát.. -kezdetem de ő közbe szólt.
- EZ SZERINTED MI?? TOMBOLÁN NYERT MŰANYAG JÁTÉK?? NEM!! EZ AZ ELJEGYZÉSI GYŰRŰD BEATRIX!! ÉS TUDOD HOGY MIÉRT ADNAK A SZERELMESEK EGYMÁSNAK ELJEGYZÉSI GYŰRŰT?
- Igen, de Alice.. - nem mondhattam végig, mert ismét közbe szólt.
- AZÉRT ,MERT EZZEL MUTATJÁK KI ,HOGY SZERETIK EGYMÁST!! ÉS MIVEL PECSÉTELIK EZT MEG?? AZ ESKÜVŐVEL!!
- Tudom Alice, de .. - hihetetlen. Megint belém folytotta a szót.
- NOS TRIXI. AZ SKÜVŐ IGENIS FONTOS!! SZÓVAL LESZ LAGZI ÉS PONT! ELÉG VILÁGOS VOLTAM?
- De.
- MERT HA NEM MONDHATOK MÉG SOK MINDENT!!
- Szerintetek figyel rám, vagy csak úgy üvölt maga elé? -kérdeztem Anyuéktól ,miközben ujjammal Alice néni felé mutattam. Komolyan mondom.. A csajszi hihetetlen.
- NE ŰZZ BELŐLEM TRÉFÁT BEATRIX! A NAGYNÉNÉD VAGYOK! VAGYIS KÖTELESSÉGEM ,HOGY MEGSZERVEZZEM AZ ESKÜVŐD, AMI MÁHOZ 2 HÉTRE LESZ!! VILÁGOS volt?
- Nem világos. Hangos volt. De hát, van más választásom??
- Jaj, úgy örülök ,hogy meggyőztelek! -mosolygott és a nyakamba vetette magát. A dühös arcot letörölte a képéről és vigyorogva ugrált fel a lépcsőn.
- Egy tanács ,kicsim. Ne mondj ellent Alice-nek -mosolygott Rosalie.
- Igen ,azt észrevettem -szóltam és mindenkiből kitört a nevetés.
Anya és Apa ,felmentek az emeletre. Fogalmam sincs mit csinálnak, de nem is akarom tudni. Én Markhoz léptem ,aki megölelt. Olyan jó volt a karjai között. Mintha minden egyszerű lett volna mostantól. Olyan megnyugtató. ÉS csodás. Egy lágy csókot lehet az ajkaimra.
- Na na na na na! - visította Alice. Oldalra néztem és láttam ,ahogy nagynéném felpattan a lépcső korlátjára és mint egy vad tini lecsúszik rajta. - Az enyglést majd késöbb. Most mennünk kell.
- Hova? -kérdeztem és biztos lehetett hallani a hangomon a félelmet, mert Jasper bácsi küldött felém egy hatalmas nyugalom hullámot. Tekintetem ráemeltem és mosolyogtam egy nagyot. Ő csak bólintott.
- Hova ,hova? Jaj, Trixi ne kérdezz butaságokat. Hát megszervezni az esküvőt!! NEm hallottad mit mondtam az elöbb?
- Hallani hallottam. De még most is reménykedek abban ,hogy nem kínzol agyon.. Láttam, miket szoktál csinálni.. Kérlek Alice, könyörülj rajtam és még elvezni is fogom amit csinálunk. Jó?
- Rendbe -mondta mosolyogva.
- Köszönöm -megöleltem, majd visszafordulva megint meg akartam csókolni Markot, mikor valami kiröpített a kocsiba.
- Na de mi a??
- Azt mondtam nem kínozlak. De azt nem, hogy majd én egyedül megyek vásárolni. Indulás!! És a játék kezdődhet is!!


Remélem tetszik Alice baba. Ez az első és lesz még egy. JAne ,neked is így többe írok majd. PuXyy

2010. február 3., szerda

Díj:)!

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte!
2. A logót ki kell tennem a blogombaíí
3. Be kell linkelnem azt, akitõl kaptam!
4. Írni kell magamról 7 dolgot!
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak!
6. Be kell linkelnem õket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.
8. Nem küldhetem olyannak, akinek a blogja volt már tüntetve!


Tehát elösször is szeretném megköszönni Rosalice-nek aki nekem küldte:) Köszönöm(L):)

7 dolog rólam : - szeretek írni, olvasni, énekelni
- imádom Taylor Lautnert:)<3
- Szeretek színpadon szerepelni
- van egy (szerintem borzalmas) becenevem : Spanci
- kedvenc virágom a napraforgó és a liliom
- a kedvenc szinem a zöld és a narancs sárga ,na meg a kék:)<3
- Nagyon szókimondó, örült és extra vidám vagyok:)


akiknek tovább küldöm a díjat, mert szerintem megérdemlik:)
Jane-é : http://janefanfictions.blogspot.com/


Ennyi lenne:) Még egyszer köszönöm Rosalice-nek aki küldte ezt nekem:) és mindenki másnak aki olvassa a fictionom:) ti vagytok a legjobbak:)<3>

2010. február 2., kedd

18. fejezet

/ Bella szemszöge /

Gyorsan bevágtam magam Alice mellé az anyósülésre. Kerültem a tekintetét, direkt úgy tettem, mintha az előttünk fekvő erdőt tanulmányoznám. Hálás voltam neki, hogy nem kezdett el kérdezgetni. Most legkevésbé arra volt szükségem, hogy ezt kibeszéljem. A lányomnak szüksége van rám. El sem hiszem, hogy már is igent mondott Emmett öccsének. Hiszen még nem is ismeri! Mindegy. A lényeg, hogy mindjárt ott vagyunk és akkor megvitatjuk ezeket a dolgokat. Gondolataimból Edward becsapódása ébresztett fel. Egyszerűen kivágta az ajtót és beugrott a kocsiba.
- Bella, ezt te sem gondolhatod komolyan! –mondta és a hangjában volt valami. Valami, ami ezt az egész mondatot olyanná tette, amilyet Edward soha nem mondott volna. Persze. Mert az ÉN Edwardom tényleg nem mondta volna. De ő már nem az enyém. Hanem Tanya-é. Hozzá kell szoknom a gondolathoz.
- - Mit nem gondolhatsz komolyan? –kérdezte Alice csilingelő hanggal. Tipikus. Eddig tiszteletben tartotta (2 percig megjegyzem) a magánéletem, de amint Edward belép a képbe, egyből neki állt a kivesézésemnek.
- Semmit –mondtam, mire Edward horkantott egyet. – Jó, oké. Nem semmit. Valamit. Valamit, amit komolyan gondolok, mert úgy van! – az utolsó mondatot hangosabban mondtam, miközben hátra fordultam hozzá.
- De hát, nem is úgy van! –mondta felháborodottan és két kezével mutogatott ,mintha ezzel is hangsúlyozni akarná mondani valójának lényegét, valóságát.
- Persze. Mintha te valaha is bármit jobban tudtál volna nálam –mondtam mosollyal az arcomon. Jó, oké. Tudom kicsit szemét dolog volt ez a mondat ,de az istenért, fogja már be!
- Ne értsétek félre, órákig elnézném a kis vitátok, tényleg –mondta Alice humorosan. Aha, azt el is hiszem. A végén Pop Corn-t kéne neki adni.. - ,de azt hittem ,hogy most fontosabb dolgunk van. Öhm, mi is lehet az. Ja! Megvan! A lányotok esküvője! Menjünk.
Alice-nek igaza volt. Most Trixi a fontos. Edward kisebb falat. Elég, ha ő Tanya-val akar lenni ,legyen! Nekem aztán teljesen mindegy.
Kicsit zavart, hogy magamat is próbáltam átverni. Persze ,hogy érdekel mit csinál! Lehet ,hogy egy utolsó, hazug, kihasználós idióta, de az én utolsó hazug kihasználós idiótám. Komolyan, ha nem tudnám ,hogy lehetetlen ,biztos agyvérzést kaptam volna, már ettől.
Alice úgy vezetett, mint egy őrült. De ez az egész Cullen családról elmondható. Mivel vámpírok és szeretnek szabadon rohanni a levegőn, azt hiszik már mindenhol megengedett a kétszáz valahány km/h-s sebesség. Fenéket! Szerintem én voltam az egyetlen vámpír aki betartotta a szabályokat. Imádok száguldani a szabadban, de nem az utakon. Félek ,hogy ha esetleg karamboloznék akkor más sérülne meg ,mert akkora erővel csapódtam belé. De ez én vagyok.
Alice, most állt fel a kocsi feljáróra. Az út csendben telt. Fel se tűnt. Van amikor kell az, hogy elmélyedj a gondolataidban és némán ülj azokkal akiket szeretsz. Alice belekarolt a kezembe és úgy tipegett mellettem magas sarkújában. Hiába, még mindig vagy fél fejjel magasabb voltam ,mint ő. Hát ez van. Ő a mi hiperaktív ,idegesítő ,energikus Pöttöm Pannánk. Vagyis Pöttöm Alice-ünk. De az nem hangzik túl jól. Benyitottam a kapun. Érdekes látvány fogadott. A lépcső mellett ott állt a lányom. Szemébe sok mindent fedeztem fel. Öröm, biztonság érzet, szerelem.. Vele szemben Esme, pótanyám aki csak pislogott. Szerintem akaratlanul történt, de akkora mosolyra húzta a száját, hogy félő volt, ha nincsenek fülei akkor leszalad az arcáról. A lépcső felénél Rosalie állt. A szája tátva. Nem hittem a szememnek. Ilyet sem láttam még tőle. Nem mintha annyira jóba lettünk volna valaha is ,hogy az egész napot együtt töltsük, vagy legjobb barátnők legyünk. Dehogy! De amennyire „megismertem” őt, olyannak tűnt, mint aki álarcot visel. Mindig ez a kemény külső. Mindenki Emmettet, és azt a fiút nézte akit ölelgetett a magasban. Hát nem mondom ,hogy nem volt szokatlan ez a látvány. Ez olyan Emmett-es ölelési forma. Biztos az a fiú Mark. Emmett öccse. A lányom vőlegénye. Az én vőm… Ahogy elnéztem szépek voltak együtt, ahogy a nagy medve termetű vámpír öleli a kisebb, gyengébb testvérét. Levettem róluk a tekintetem és felnézem a lépcső tetejére. Nem tudom pontosan miért akkor és miért pont oda, de akkor is ezt tettem. Megláttam azt a dolgot ,ami a legfurcsább volt az egész házban. Beleértve a kidülledő szemű Rose-t, a félelmetesen vidám Esme-t és a két ölelkező vámpír férfit.
Ott állt a lépcső tetején Jasper. Mosolyogva és szeretettel teli szemekkel nézte ölelkező párosunkat. Karjait ő is körbe ölelte magán, mintha ő is meg akart volna ölelni valakit. Jasper! Először is : halvány sejtelmem sincs arról mikor láttam Jazz-t mosolyogni. Másodszor : szeretett teljesen csak nejére és pótanyjára szokott nézni. Harmadszor : saját magát öleli!!
Megint körbe vezettem a tekintetem mindenkin. Oké, csak én veszem észre mit csinál Jazz?? Ez hihetetlen. Végül is tényleg nagyon megható volt, ahogy Em és Mark egymásra találnak, de ennek én nem kerítettem most nagy feneket, végtére is ez a Mark akarja elvenni a lányom!
Végre Emmett letette a kezéből testvérét.
- Hogy a francba találtál meg? Mármint honnan tudtad ,hogy itt vagyok? Hogy még élek? Honnan? –ezek a kérdések záporoztak Emmett-ből
- Nos –Mark elmosolyodott. Kedves mosolya van. Biztos barátságos és nagyon udvarias. De kit érdekel? A lányomat akarja elvenni, anélkül ,hogy ismerném. Ez azért kicsit kiborító. -, úgy találtalak meg, hogy ez a szép hölgy idevezetett.
Szembe fordult a lányommal, felemelte az egyik kezét és gyengéd csókot lehet az ujjaira. Rendben, rendben.. Udvarias.. Na és? Ez még nem bizonyítja, hogy nem lehet akár egy olyan vámpír ,aki mókusokat tart ketrecben ,vagy aki megszállottan gyűjti, mondjuk a hajat.. Jesszusom, kezdek bedilizni.