17. fejezet

/ Kíra szemszöge /

Ott ültünk egymásba simulva. Zokogtam. Olyan lehetek, mint egy kis gyerek, de nem érdekel. Hogy tehetik ezt velünk? A bevésődés egy szent dolog. Ha minket elválasztanak, abba mondjuk bele is halhatunk. De ha az nem akkor depresszióba eshetünk. Ez hihetetlen. Nem akarok elszakadni tőle. Jobban szeretem az életemnél. Olyan ő nekem, mint valami boldogság injekció. Nem szakíthatnak el minket egymástól. Igen! Akár harcolok is érte. A szerelemért bármit.
- Mike –szólta vagy 1 óra sírás után hozzá.
- Tessék kicsim? –kérdezte tőlem. Istenem. Nehéz csata áll elénk, de megéri.
- Én harcolni fogok –mondtam meggyőződéssel a hangomban és felegyenesedtem az öléből, hogy szemébe tudjak nézni.
- Hogy érted, hogy harcolni fogsz? –tette fel a kérdését üveges, értetetlen tekintettel.
- Ahogy mondtam. Nem hagyom, hogy elválasszanak minket. Egyszerűen nem tehetik meg. Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy ne veled töltsem el az életem minden napját. Érted? Szét akarnak választani. Mi nem is tehetnénk semmit. Így kéne lennie. De most kezembe veszem a sorsom és nem hagyom, hogy a Tanács megszabja, mit csináljak. Szeretlek –fejeztem be szónoklatom és megcsókoltam.
- Drágám, én is szeretlek, de ne haragudj, hogy ezt mondom, de nem harcolunk.
- Tessék? –mi van? Most már mégsem akar velem lenni? – Nem értem. Ha szeretsz, akkor miért nem akarsz velem lenni?
- Jaj, olyan butus vagy! –mondta és megölelt, majd egy puszit nyomott a fejemre, végül kicsit eltolt magától ,hogy szemembe nézhessen. –Nem azért nem harcolunk, mert nem akarnék veled lenni. Ez minden vágyom. Te vagy életem értelme..
- Akkor meg? –szakítottam félbe.
- Akkor meg Kis türelmetlen szépség kisasszony, az van ,hogy féltelek attól ,hogy harcolj.
- Jaj, nem úgy értettem. Annyira szeretlek –mondtam és nyakába vetettem magam. –Most azonnal indulunk.
- Öhm, hova is?
- Hát a törzsömhöz. Megmondjuk a tanácsnak, hogy nem választhatnak szét minket. Egyszerűen ez nem történhet meg. Mike, te vagy a hercegem. De ha te eltűnnél az életemből ,nem csak a herceg menne el, hanem az egész Tündérmese. Nélküled nem tudom már mit tegyek. Mit kéne tennem. Hogyan kéne élnem. De nem is akarom. Együtt leszünk és kész. Így kell lenni. És pont.
- Ja, ha így kell lenni és pont, akkor az úgy van –mondta és magához ölelt. Én beszívtam illatát. Finom sós-édes fenyő és mentol illata van. Ez is hiányozna. Meghalnék nélküle. Ezt a Tanácsnak is meg kell értenie.
- Igen. És pont. Szóval mennyünk –mondtam és mosolyogva felálltam és őt is felhúztam magammal. Visszaváltoztam és ő is. A ruháinkat ismét ő hozta a szájában. Csak rohantunk a völgybe. Ő követett engem.
A táj meseszép volt, mint mindig. Utálom ezt a tájat. Ez az egész hely, arra emlékeztet, hogy a törzsfőnök lányának mit, hogyan, mikor, merre, kivel kell vagy épp (legtöbb esetben) tilos csinálnia. Sohasem tehettem azt, amit valójában akartam. Itt csak a szabályok, a tiltások, a kötelesség létezik. Olyan volt itt élni, mintha az egyik részem haldokolna. A másikat csak most ismertem meg. Mert az Mike volt.
Hiába imádtam Anyámat. Ő volt a mindenem. A tündér keresztanya. A kegyetlen valóságos életet át tudta változtatni egy álommá. De mikor 15 éves voltam meghalt. Az Apám.. nos, vele soha sem voltam túl jóban. Ő a törzsfőnök „kinek parancsát követnem kell”. Megérkeztünk. A fák közé mentünk, hogy visszaváltozzunk. Miután ez megtörtént mindketten felöltöztünk. Ő megcsókolt majd kézen fogva végig mentünk az egész falun. Az emberek megnéztek engem. Hogy ne néztek volna meg? Azóta nem láttak, mióta 18 éves koromban engedélyeztem a tanácstól, hadd legyen inkább a húgom a csapatnak a vezetője és hadd költözzek el. Kylie biztos fergeteges vezetővé vált. Mindig is ezt akarta. Kettőnk közül mindig ő volt a vezetőbb típus, aki eldöntötte milyen színű legyen a közös szobánk fala, a termoszunk színe, hogy milyen fagyit vegyünk. Nem mintha én nem tudtam volna elérni ezeket, csak hát Kylie-nak van egy hihetetlen jó képessége ahhoz, hogy mindig megtalálja azt, ami a legtökéletesebb. Szóval biztos vagyok benne, hogy ő egyszerűen fergeteges vezető.
- Megérkeztünk –mondtam egy hatalmas kapu előtt.
- Hát akkor.. a játék kezdődjön –mondta és adott egy lágy csókot ajkamra.
Benyitottam a házba.
- Halihó –szóltam félénken.
- Csak egy másodperc –jött a válasz az emeletről. Ez Kylie. A következő pillanatban húgom jelent meg a lépcső tetején. Mennyire megváltozott. Mikor utoljára láttam 14 éves volt. Most ő 17 és hát hihetetlenül gyönyörű és kész nő.
- Ó te jó ég! KÍRA!!!

16. fejezet

Ma még lesz friss.

/ Trixi szemszöge /

Itt vagyunk a Cullen ház előtt. Istenem annyira izgulok. A szerelmem most fogja látni a bátyját több mint 100 év elteltével. Még jó, hogy Apunak nem a vérszerinti tesója Emmett, mert akkor.. huhú.
Nagyon félek ettől. Remélem, hogy Edward nincs itthon. Egy pár órával ezelőtt igazán csúnyán viselkedtem vele. Tök ciki lenne, ha most összetalálkoznánk. Igazából most nem is annyira Edward érdekel, sokkal jobban, hogy Mark és Emmett újra egyesítsék a családjukat.
Megszorítottam Mark kezét. Ő is kicsit idegesen pillantott rám. Nagy levegőt vettünk és benyitottunk az ajtón.
- Hahó? –szóltam kicsit bátortalanul.
- Jesszusom, Beatrix –jelent meg előttem Esme.
- Inkább csak Trixi –mosolyogtam rá.
- Ne haragudj. Szervusz, Trixi. Minek köszönhetjük a látogatásod? –kérdezte tőlem. Annyira lágy és kedves volt a hangja. Szólásra nyitottam volna a számat, de ő mögém nézett Markra.
- Áh, Isten hozott –szólt kedvesen Mark felé. Hatalmas mosollyal az arcán kezet nyújtott kedvesemnek.
- Üdv. A nevem Mark Heart.
- Szia, Mark. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek.
Ajjaj. Csak a családos ismerkedést ne. Most kéne Esme-t megpuhítani, hogy nyugodtan beszélhessünk majd később.
- Nagyi, mi most épp Emmetthez készültünk. Ha megbocsájtasz, akkor az ismerkedést kicsit későbbre tennénk át –mondat a legbájosabb arccal, amit eddig kipréseltem magamból.
- Óh, kincsem. Persze hogy nem –mondta és látszott rajta mennyire meghatódott azon, hogy Nagyinak szólítottam.
- Köszönjük - szólt Mark hihetetlen kedvességgel a hangjában.
- EMMETT! –kiáltottam fel a lépcsőn és egy pillanattal később megjelent előttem hatalmas nagybátyám.
- Mi van? A vadmacska a nagybácsit akarja? –mondta kaján vigyorral az arcán.
- Nagyon vicces tesó –állt mellém Mark.
- Várj! Te? Hé, család! Itt van kis Emmett! –mondta röhögve az emelet felé majd felkapta Szerelmem és megölelte. Ilyet is ritkán látni egy ekkora Monstrumtól.

15. fejezet

/ Bella szemszöge /

Beszélnünk kell Trixivel. És persze Markkal. Meg Emmettel. Ez hihetetlen. Hogy dönthetett a lányom egy ilyen fontos dologban ,anélkül ,hogy beszélt volna velem? Nem bírom épp ésszel felfogni.. Bár azt a határt egy ideje túl léptem, hogy épp ésszel tudjak gondolkodni. Alice visszament a kocsiba és ott várt minket. Ahogy látta Trixi és Mark egy fél óra múlva érnek oda, szóval nekünk Edwarddal van időnk felöltözni és beszélgetni. Magamra kaptam egy farmert és egy fehér szűk inget és tornacipővel. Hajamat csak kifésültem és hagytam ,hogy vállamra hulljon. Leültem az ágyra. Edward a fürdőben volt. MIkor kijött rámmosolygott majd leült mellém és elkezdett öltözni. Tudom ,hogy hülyeség amit most fogok csinálni ,de..
- Edward, ez nem történhet meg mégegyszer? -mondtam és minden erőmet beletettem ,hogy ne értse meg a hangomból, mennyire fáj is ezt mondanom.
- Tessék? Mi? Miért?
- Nem sétálhatsz csak úgy ki-be az életmben. Egyszer már megölted a szívem egy részét. Akkor azt hittem az egészet, de Trixi és Jacob na meg persze Mike a másik fél. Miattuk nem tehetem Edward. Sajnálom.
- Várj, ha Mike-ot és a lányunkat megnyerem magamnak, akkor visszakaphatlak? -kérdezte olyan édes mosollyal ajkán ,hogy nem tudtam ellenállni. Miért ennyire nehéz elszakadni azoktól akiket szeretünk? De miért is kell? Ja, igen..
- Nem. Edward. Mi nem lehetünk együtt -mondtam még nyugott hangon, de aztán feljebb ment a hangsúlyom. - Miért kellett neked felhívnod? Idejönnöd? Te boldog vagy Tanyaval. Elveszed feleségül. Láttam. Meg se próbáld letagadni! Nem megy Edward. Megvárlak a kocsiban..
Hihetetlen nehéz volt fent hagyni a hálószobámban egy hápogó ,szavakat kereső ,félmeztelen Edwardot, de muszáj volt. Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy megint összetörhesse a szivem.. és ő elveszi Tanyat, mert szereti. LÁttam..

14. fejezet

/ Bella szemszöge /

- TI?? Most?? Mi?? Dehát a mi nap.. És most?? De.. mégegyszer.. TI????!!!!!! -üvöltött a képünkbe Alice.. persze mintha nem látta volna előre.. Jesszus! Látta az egészet..

- Alice, te .. szóval.. láttad?? - kérdeztem és próbáltam nem kimutatni mennyire zavarban vagyok ,ahogy itt állok legjobb barátnőm elött a bátyja ingjében..

- SZERINTED??? ENNYIRE MEGLEPŐDNÉK HA TUDTAM VOLNA????? -Alice úgy visított ,mint valami újévi malacka akit nyúzni szeretnének.. Imádom a kiscsajt.. de ez a hangfekvés nekem magas.. Mosolyogtam a gondolatra ahogy Alice-t elképzetem röfi orral ,meg kunkori farkincával.. Hát.. hogy is fogalmazzak.. Jasper szemszögéből kiábrándító lehetne.. ha nem tudnám ,hogy halálosan szereti őrült nejét..

- Hugi! Nyugi -mondta Edward kuncogva.

- Oké, oké -mondta és vett egy mély levegőt. - De veled ezt még kitárgyalom ,ugye tudod?! -szegezte nekem a mutató ujját nagy szemekkel. Én csak bólintottam.

- De.. Alice.. nem szeretnék bunkónak tünni.. de mégis.. mit keresel itt? -kérdeztem tőle mosolyogva. Ő a kezét a fejéhez csapta ,majd mit sem törődve velünk beinvitálta magát a házamba. Leült az egyik fotellba ,mi meg Edwarddal egy kanapéra ketten.

- Srácok, valamit el kell mondanom -kezdte de Ed közbe szólt.

- Igen, arra már mi is rájöttünk. A lényeget ha kérhetném -barátném erre csak kinyujtotta nyelvét bátyjára én meg jót mulattam színjátékukon.

- Na, most akkor folytassam? - kérdezte szemöldök felhúzva. Éreztem ,hogy Edward kezd kiborulni, szóval csak mosolyogva bólintottam.

- Szóval épp vásárolni mentünk Trixivel. Ő elment megnézni egy cipő boltot ,én meg addig megnéztem abban a cuki boltban azt a cipőt, amit a nagy plakáton is reklámoznak..

- Jaj, azt én is láttam. Tényleg csinos.

- LÁNYOK!! HA KÉRHETNÉM!! Térjünk vissza a lányunkra -mondta Ed. Mi Aliccel egymásra kacsintottunk és ő folytatta.

- Tehát épp ott voltam a butikban. Nagyon erősen koncentráltam Rosera ,hogy neki tetszene-e. Tudjátok ,ha ráöszpöntosítok mindig előjön Emmett is.. és az ő jövőjében ott volt Trixi..

- Jesszusom!! Én megölöm a báttyám!! Az nem lehet igaz ,hogy összeszűri a levet a lányommal!! Ez kész vérfertőzés!! -bukott ki Edwardból.

- Fúúúj!! Nem persze ,hogy nem!! FÚÚÚÚÚJ!!!! Mik nem jutnak az eszedbe.. Nem Emmett lesz a férje.. hanem Mark.. Emmett öccse..

- Várj.. úgy értettem Emmett öccse.. meg valami férj.. és ebbe a lányom is benne van.. Hogy mondtad?? -vágtam Alice fejéhez. Edwardra néztem és ő is ugyanolyan tágra nyílt szemekkel bámult ki a fejéből mint én..

- Óh, és még nincs vége! -csiripelte Alice..

- Kérlek istenem! Legyen vége -szorította össze Edward a szemét..

- Már megkérte a kezét.. és Trix igent mondott..

13. fejezet

Előre szólok ,hogy a vége felé 18-as:)

/ Trixi szemszöge /

Még pár óráig beszélgettünk Markkal a tetőn.. jó oké.. nem csak beszélgettünk! A szánkat másra is használtuk... Olyan sok mindent mesélt magáról. Hogyan élt eddig, a gyerekkoráról, a szüleiről, mindenféle kalandjáról. Bejárta egész Európát és Amerikát. Olyan sok mindent látott és élt át, amit én még csak elképzelni sem mernék..

- Kedvesem mire gondolsz? -kérdezte lágyan miközben gyengéden megsimította az arcom.

- Semmi olyanra ami érdekelne.. - mondtam neki mosolyogva és enyhe csókot leheltem ajkaira.

- Na! Te is tudod ,hogy engem minden érdekel ami veled kapcsolatos -mondta és szemeit az enyémekbe fúrta.

- Igazából, tényleg semmin. Anyun. A testvéremen. Az új családomon akik elhagyták Anyát. Edwardon.. -félbeszakított.

- Milyen Edward? -kérdezte zavarodottan.

- Jaj szerelmem ne legyél féltékeny -mondtam huncut mosollyal és rákoppintottam az orrára. - ,csak az apám..

- Nem azt kérdeztem ,hogy neked kid. Hanem ,hogy milyen Edward? -szegezte nekem a kérdést.

- Cullen. De miért?

- Emmett -nyögött fel.

- Igen, ő a nagybáttyám, de mi van? Kérlek! Megrémítesz. Honnan ismered Apát, és Emmett bácsit? -most szólítottam Edwardot elösszöt Apának. Titkon a szívem legeslegeslegeslegeslegeslegeslegeslegmélyén jól esett így szólítani.

- Mert Emmett, a testvérem!

/ Bella szemszöge /

- Mi a fenét művelsz? -kérdeztem és a hangom egy csöppel volt magasabb a normálisnál.. oké oké.. sokkal..

- Bella. MUSZÁJ beszélnünk.

- Jó. Szia. Mi van veled? Velem semmi. Felneveltem a gyerekünket, míg te Tanyat csókolgattad. Most vesztettem el az egyetlen férfit aki mindig kiállt mellettem. Nevelek egy másik fiút ,aki farkas és nemrég vésődött be. Elég kielégítő volt? Nem érdekel ha nem. Viszlát! -mondtam és próbáltam becsukni az ajtót de oda tette a lábát. Szemembe nézett. Mosolyogott. Mi a franc van ezzel?

- Sajnálom, hogy nem voltam veled -mondta és tényleg őszintének tűnt.

- Oké. Megértettem. Sajnálod. Most menj el! - üvöltöttem. Tudtam ,hogy ha most nem megy el, nem lesz elég erőm az arcába vágni az ajtót.

- Ó, kicsi Bella. Te sem akarod ,hogy elmenyjek .. -jajj ne. Átlát rajtam .. -,mert különben nem hagynád ezt..

Kezeit felemelte és nyakamköre fonta. Olyan erővel tartott ,hogy nem tudtam kiszabadulni. Persze nem is akartam. Mikor ezt észre vette lehunyta a szemét és felém közeledett. Adott egy csókot a jobb arcomra. Majd a balra. Végül ajkai megtalálták az enyémeket. Eleinte gyengéden, aztán egyre hevesebben végül már vadul csókolt. Beljebb lépett és én becsuktam az ajtót. Erre a gesztusra elmosolyodott és karjait lejjebb csúsztatta a derekamra. Pár percig még így csókolgatott, majd már nem bírta tovább. Felrohant velem a lépcsőn és be abba a szobába melyre mutattam. Lefektetett az ágyra és lassan vetköztettett. Én is ugyanezt tettem vele. Mikor mindketten meztelenek voltunk órákig szerettük egymást..

Ezek szerint nem volt túl meggyőző a hisztis, dühös arcom. Talán emiatt is volt az ,hogy Trixi soha nem fogadott nekem szót. Ebben a pillanatban csöngettek. Felvettem Edward ingjét és a bugyimat és lerohantam a lépcsőn. Ő felkapta a gatyáját és követett. Így ketten nyitottunk ajtót...

12. fejezet

/ Bella szemszöge /

Trix és Alice már egy órája elmentek. Én addig újságot olvastam. Volt benne egy nagyon érdekes cikk a jóslatokról. Tetszett nagyon. Egyszer csak csörögni kezdett a mobilom, Felpattantam a kanapéról és a magazint ledobtam a dohányzó asztalra. A konyhában a pulton volt a telefon. Ránéztem a kijelzőre. Ismeretlen. Akkor ez sem Alice, sem Trixi, sem Mike, sem Seth.. fogalmam sincs ki lehet ez.. De azért felveszem.

- Igen, tessék?! -szóltam magabiztosan a telefonba.

- Beszélnünk kell..

- Edward! - nyögtem mikor ráismertem a világ leggyönyörűbb hangjára. Egy pillanatig fel sem fogtam ,hogy mit mond, csak sütkéreztem melengető hangján. Végül magamhoz tértem.

- Miről szeretnél beszélgetni? -kérdeztem és nagyon megeröltettem magam. Megesküdtem ,hogy többet nem érdekel mit csinál az a pojáca. Tőlem akár fel is fordulhat. Dühös voltam magamra ,hogy így mert rám hatni a hangjával.

- Ezt nem.. ezt nem telefonon kéne .. -mondta és előre rettegtem a következő mondattól. -,találkozzunk.

- Mit akarsz Edward Cullen? - üvöltöttem. - Te több mint 10 éve azt mondtad nekem ott az erdőbe, hogy nem kellek neked. Nem vagyok elég jó hozzád.. hogy nem szeretsz -még mindig tisztán éltek bennem ezek a pillanatok, de ezt neki nem kell tudnia. - Miért jöttél vissza?? Ott van neked Tanya.. Akkor meg mit akarsz tőlem??

- Bella.. kicsim.. lélegezz! -hallodtam a hangján ,hogy mosolyog. Hát ez már több a sokknál.

- TE ENGEM CSAK NE KICSIMEZZ!! Tanya.. Na őt felőlem hívhatod Cuncilimómnak vagy aminek akarod.. kit érdekel?? De engem ,ne merj kicsimezni te mocskos hólyag!! - szinte megijedtem a hangomtól. Úgy sikítottam ,mint aki életveszélybe van.

- Hát Eddy fiú, kiderült ,hogy a lányod mégsem tőled örökölte ezt a vadmacska stílust!! -hangzott Emmett öblös nevetése a háttérből.

- Jaj, kicsi Edwardka.. Nem meri egyedül felhívni Bellát.. De szánalmas vagy! - üvöltöttem.

- BELLA! -kiáltott még egy utolsót, mielött lecsaptam a kagylót. Ennyit erről. Teljesen kikészít. Visszaültem a kanapéra. Újra olvasgatni kezdtem.. Már épp belemerültem ,mikor csöngettek. Feltápészkodtam és ajtót nyitottam.

- Azt ,hogy beszélnünk kell, úgy értettem, hogy tényleg beszélnünk kell! -mondta Edward kedvenc féloldalas mosolyával az arcán, miközben az ajtó félfának dőlt..

/ Mike szemszöge /

Tegnap hajnalban váltunk el Kírával. Egész nap járőröztem. Kicsit elfáradtam ,de a gondolat, hogy pár perc és kedvesemet a karjaimban tarthatom, energia löketként hatott rám. A bolt elött találkoztunk ,ahol megismertük egymást. Ő még nem volt ott ezért leültem a padra és gondolataimban úszkáltam. Kicsit izgultam attól, hogy ma el kell mondanom neki azt ,hogy alakváltó vagyok. Remélem nem fog megijedni tőlem.

- Szia Mackóm! -csókolt szerelmem a nyakamba hátulról.

- Hello baby! -nevettem fel a gesztustól és az ölembe húztam, mire ő kezdett el hangosan kacarászni.

- Mutatnom kell valamit -mondta és arca elkomolyodott.

- Jó persze -mosolyodtam rá bíztatóul. Az erő felé húzott. Kiváncsi vagyok mit akarhat.

- Állj meg itt! -utasított és elment a legközelebbi bokorhoz. Furcsa érzésem támadt. De nem.. az lehetetlen.. vagy mégsem? Szemeim kikerekedtek mikor Kíra levette a pólóját, tornacipőjét, nadrágját és csipkés fehérnemüit. Majd a következő pillanatban egy kecses szarvas állt elöttem. Ezt nem hiszem el. Hihetetlen gyors sebességgel lekapkodtam a ruháim és én is átváltoztam. Az ő szemei is tágra nyíltak ,mikor egyszer csak egy vöröses színü hatalmas farkassal találta szembe magát. Intett kecses nyakával és én egyből értettem. Ruháinkat fogaim közé vettem és követtem őt. Olyan kecsesen száguldozott, cikázott a fák között ,hogy csak ámultam. Elérkeztünk egy helyre, ahonnan rálátás nyílt a tengerre. A saját ruháimmal elmentem és visszaváltoztam majd felöltöztem. Ő is ugyanezt tette. Vissza sétáltam hozzá. Háttal ült nekem és a tengert kémlelte. Ölembe húztam.

- Nem tudod elhinni ,milyen egyszerű ,hogy tudod -suttogtam fülébe lágyan mire ő zokogni kezdett.

- Mike! Az én törzsöm nem vadász ,mint te. Mi nem harcolunk ha egy vámpír jön a közelünkbe.. A tanács elítéli a farkasokat.. -sírta. Én értetlen fejet vághattam ,mert mikor könnyes szemmel az enyémekbe nézett felsikoltott. - Hát nem érted?? Mi nem lehetünk együtt!! Ők nem engedik!! - sírta és arcát vállamba fúrta.. Nem tehettem mást, csak azt ,hogy magamhoz húztam és addig öleltem míg csak lehet. Ki tudja meddig tehetem még..

11. fejezet

Ma második.. hát.. rámjött az ihlet.

/ Trixi szemszöge /

- Jesszusom! -nyögtem fel a karjaiban. Annyira csodálatos volt bőrének illata. Ő csak mosolygott, majd letett a földre. CIKI!!! üvöltött a fejemben egy hang, de a másik nem akart elmenekülni, hanem csak ölelni, csókolni, simogatni.. Trixi!! Mikre gondolsz?? Nem is ismered!
- Gyere Trixi, menjünk fel a tetőre! -mondta és kézen fogva húzott felfelé.
- Várj, honnan tudod a nevem? -kérdeztem zavartan.
- Majd elmondom -mosolygott rám. Ó, te jó ég. Elolvadok tőle..
Felmentünk a lépcsőn és még mindig a kezem fogta. Nem is akartam elengedni soha. Tudom furcsának hangzik, de ő az a férfi akivel akár összekötném az életem. Jaj, biztos csak én érzek így.. Én és a hülye érzelmeim.. Áhh..
- Trixi, beszélnünk kell -mondta és megsimogatta az arcom. Jézus, ezt nem hiszem el!! Kirázott a hideg!!
- Tudom ,nagyon furcsa ez neked, hogy ismerlek és ami most fog történni, de meg magyarázom. Én félig vámpír vagyok, akárcsak te. Van egy képességem. Megérintek valamit és tudom ,mi lesz vele a továbbiakban.
- Ezt miért mondod nekem? -kérdeztem félénken.
- Mert, megláttam ezt -mondta és felmutatott egy kis díszdobozt. - ,és téged láttalak. Egy hónapja kereslek. Tudom ,hogy hozzám tartozol és ,hogy ez már mindig így lesz. Örökre. Szóval, mit mondasz? Bele vágsz az életbe velem? És hozzám jössz? -kérdezte csillogó szemekkel és felém nyújtotta a dobozt.
- Persze -sikítottam és a nyakába ugrottam. -, de egy valamit árulj el.
- Bármit szerelmem.
- Mi a neved? -kérdeztem könyörgőn. Elnevettük magunkat.
- A nevem Mark. Mark Heart.
- Hát Mark Heart ,hozzád megyek feleségül. -mondtam és megcsókolt. Ajkaink egymásra olvadtak és szenvedélyes táncot jártak. Egészen beleremegtem mikor hozzá ért a derekamhoz.. Soha nem hoztam normális döntéseket, főleg nem olyanokat amik hosszú távra szólnak. Mindig azt választottam amiben halálosan boldog vagyok és tudom, hogy vele az leszek. Tudom.