9. fejezet

Siettem, és itt a következő, mert kicsit bűntudatom van ,azért mert előző héten annyiszor ígértem és nem volt.. Szóval ez lett.:)

/ Bella szemszöge /

Egészen Forks határáig futottunk. A fejem kiszellőzött. Nem is Trixire voltam dühös, hanem Edwardra amiért ezt váltotta ki belőle. Egyik pillanatban lányom megállt és leült az egyik kőre. Tudtam ,hogy ez a kis "szaladás" lefárasztotta ,így nem szóltam csak hagytam, hogy kipihenje magát, ezért csak leültem mellé a kis sziklára.
- Anya, ne haragudj.. -mondta tényleg bűnbánó hangon. - Tudod ,hogy nem bírom be fogni a számat és ,hogy mindig ki kell mondjam amit gondolok..
- Kicsim..
- .. és tudom, hogy nagyon haragszol ,de nem tehetek róla. Ő megbántott téged én meg ezt nem..
- Drágám..
- .. hagyhattam. Muszáj volt kimondanom. Egyszerűen muszáj volt..
- Trixi! -szóltam rá hangosabban.
- Tessék?
- Észrevetted, hogy még mindig beszélsz? -kérdeztem tőle mosolyogva. Megfogtam a kezét és levetítettem az agyamban azokat a dolgokat amiket ő összehadovált és nem engedte ,hogy közbe szóljak. Mikor befejeztem a pillanatok vetítését keze az ölembe esett és egymásra néztünk. Majd csak nevettünk. Kacajunk hangja betöltötte a teret. Az egész erdő visszhangzott tőlünk.
- Trix.. -kezdtem. - ,tudom ,hogy nem kedveled Alice nénikéd. De kérlek ismerkedj vele össze. Csak egy este. Könyörgöm.
Egy pár perc gondolkodás múlva csak aprót biccentett a fejével. Tudom, hogy csak azért egyezett bele, mert még nagy bűntudata van a történtek után. De most kell megpuhítanom a Aliccel szemben ,ha azt akarom ,hogy a kislányomnak ott legyen az igazi családja. Tudom ,hogy Jacob az apja helyett apja volt. Hogy nála jobban senki se védte volna és szerette volna őt (persze talán a saját apját nem vesszük alapul). De ő meghalt. És most meg kell ismerje a saját családját. A mi fajtánkat.

/ Alice szemszöge /

Bella most írt egy SMS-t. Ma várnak Trixivel estére. Annyira izgatott vagyok. Már csak másfél órám van ,hogy elkészüljek. Sietnem kell. Pár másodperc alatt lezuhanyoztam. Majd egy szál törölközőben kiálltam a gardrób elé. Épp megtaláltam a tökéletes ruhadarabot az alkalomhoz, mikor észrevettem ,hogy férjem néz. Csak elmosolyodtam és lábujj hegyre álltam ,hogy elérjem a polc tetején lévő ruha költeményt, mikor az apró törölköző lecsúszott. Gyors ,kérlelő pillantást vetettem Jasperre, de ő csak vággyal teli szempárját rám szegezte és a következő másodpercben már az ágyban feküdtünk.
- Jaj, Jazz. Ne most. -kérleltem, bár hazudnék ha azt mondanám nem esett jól ahogy nyakam csókolgatta.
- Ne mond ,hogy nem szeretnéd.. -nyögött kulcscsontomba. -, érzem rajtad ,hogy izgatott vagy. Emlékszel? Tudod szivem, ez a képességem. -mondta huncut vigyorral az ajkán.
- Azért vagyok izgatott ,mert ma megismerhetem az unokahúgom. -mondtam mire Jazz csalódottan legördült rólam. Én csak egy "ne haragudj édesem" -pillantást vetettem felé és egy nagy puszit a homlokára. Tudtam ,hogy ha szenvedélyesen megcsókolom, ahogy szerettem volna, akkor megint ott kötünk ki.. De most minden perc számít. Magamra csavartam a törölközőt és nagyon ügyeltem arra ,hogy ne csússzon ki a kezem közül mikor felemelkedem, de nem voltam ügyes. Megint ki esett. Rémült tekintettel kaptam Jasper szemei után. Ő felpattant az ágyról és fejét fogva kiment a szobából. Hallottam amint az ajtó elött valami olyasmit motyog, hogy ezt már nem bírom tovább. Fel kellett nevetnem és hallottam ,ahogy lentről Edward egyszerre kacag velem. Így törölköző nélkül felugrottam a ruháért, majd gyorsan belebújtam. Egy zöld ruha volt. Nem túl kihívó, de nem is túl sokat takaró.. Volt egy kis dekoltázs. A pántjai sréhen voltak a vállamon. körülbelül combközépig ért. Majd felvettem egy magas sarkú ugyanolyan mélyzöld szandált. Hajamat átfésültem és manósan összekócoltam, ahogy szoktam. Tökéletes lett. A sminkem nem csináltam túl erősen. Csak egy kis spirál, szemceruza és egy pötty szájfény. Készen is vagyok. Épp mentem volna ki a szobából ,mikor Edward mögöttem termett. Megijedtem és ezt ő is észrevette.
- Hogy hogy nem láttál? -kérdezte zavartan.
- Nem látod a fejemből miért nem?? -kérdeztem ingerülten, majd lefelé indultam de a karom után kapott.
- Velük találkozol, igaz?
- Igen. És már várnak. -mondtam és kikaptam a kezem az övéből. Nem akartam megbántani legkedvesebb bátyám, de én sem értettem miért kell elvennie Tanya-t, most ,hogy Bella itt van és szereti.
- Tudom.. egy idióta vagyok. -mondta és lerogyott a kanapémra. Elösször nem esett le, majd rájöttem.
- Héé! Ne olvass a fejemben!! - mondtam és kiviharzottam a szobámból. Nappaliban még egy gyenge csókot adtam kedvesemnek ,aki még mindig a meztelenkedő sokk alatt állt. Hát ez van..