CLICK HERE FOR THOUSANDS OF FREE BLOGGER TEMPLATES

2010. január 30., szombat

17. fejezet

/ Kíra szemszöge /

Ott ültünk egymásba simulva. Zokogtam. Olyan lehetek, mint egy kis gyerek, de nem érdekel. Hogy tehetik ezt velünk? A bevésődés egy szent dolog. Ha minket elválasztanak, abba mondjuk bele is halhatunk. De ha az nem akkor depresszióba eshetünk. Ez hihetetlen. Nem akarok elszakadni tőle. Jobban szeretem az életemnél. Olyan ő nekem, mint valami boldogság injekció. Nem szakíthatnak el minket egymástól. Igen! Akár harcolok is érte. A szerelemért bármit.
- Mike –szólta vagy 1 óra sírás után hozzá.
- Tessék kicsim? –kérdezte tőlem. Istenem. Nehéz csata áll elénk, de megéri.
- Én harcolni fogok –mondtam meggyőződéssel a hangomban és felegyenesedtem az öléből, hogy szemébe tudjak nézni.
- Hogy érted, hogy harcolni fogsz? –tette fel a kérdését üveges, értetetlen tekintettel.
- Ahogy mondtam. Nem hagyom, hogy elválasszanak minket. Egyszerűen nem tehetik meg. Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy ne veled töltsem el az életem minden napját. Érted? Szét akarnak választani. Mi nem is tehetnénk semmit. Így kéne lennie. De most kezembe veszem a sorsom és nem hagyom, hogy a Tanács megszabja, mit csináljak. Szeretlek –fejeztem be szónoklatom és megcsókoltam.
- Drágám, én is szeretlek, de ne haragudj, hogy ezt mondom, de nem harcolunk.
- Tessék? –mi van? Most már mégsem akar velem lenni? – Nem értem. Ha szeretsz, akkor miért nem akarsz velem lenni?
- Jaj, olyan butus vagy! –mondta és megölelt, majd egy puszit nyomott a fejemre, végül kicsit eltolt magától ,hogy szemembe nézhessen. –Nem azért nem harcolunk, mert nem akarnék veled lenni. Ez minden vágyom. Te vagy életem értelme..
- Akkor meg? –szakítottam félbe.
- Akkor meg Kis türelmetlen szépség kisasszony, az van ,hogy féltelek attól ,hogy harcolj.
- Jaj, nem úgy értettem. Annyira szeretlek –mondtam és nyakába vetettem magam. –Most azonnal indulunk.
- Öhm, hova is?
- Hát a törzsömhöz. Megmondjuk a tanácsnak, hogy nem választhatnak szét minket. Egyszerűen ez nem történhet meg. Mike, te vagy a hercegem. De ha te eltűnnél az életemből ,nem csak a herceg menne el, hanem az egész Tündérmese. Nélküled nem tudom már mit tegyek. Mit kéne tennem. Hogyan kéne élnem. De nem is akarom. Együtt leszünk és kész. Így kell lenni. És pont.
- Ja, ha így kell lenni és pont, akkor az úgy van –mondta és magához ölelt. Én beszívtam illatát. Finom sós-édes fenyő és mentol illata van. Ez is hiányozna. Meghalnék nélküle. Ezt a Tanácsnak is meg kell értenie.
- Igen. És pont. Szóval mennyünk –mondtam és mosolyogva felálltam és őt is felhúztam magammal. Visszaváltoztam és ő is. A ruháinkat ismét ő hozta a szájában. Csak rohantunk a völgybe. Ő követett engem.
A táj meseszép volt, mint mindig. Utálom ezt a tájat. Ez az egész hely, arra emlékeztet, hogy a törzsfőnök lányának mit, hogyan, mikor, merre, kivel kell vagy épp (legtöbb esetben) tilos csinálnia. Sohasem tehettem azt, amit valójában akartam. Itt csak a szabályok, a tiltások, a kötelesség létezik. Olyan volt itt élni, mintha az egyik részem haldokolna. A másikat csak most ismertem meg. Mert az Mike volt.
Hiába imádtam Anyámat. Ő volt a mindenem. A tündér keresztanya. A kegyetlen valóságos életet át tudta változtatni egy álommá. De mikor 15 éves voltam meghalt. Az Apám.. nos, vele soha sem voltam túl jóban. Ő a törzsfőnök „kinek parancsát követnem kell”. Megérkeztünk. A fák közé mentünk, hogy visszaváltozzunk. Miután ez megtörtént mindketten felöltöztünk. Ő megcsókolt majd kézen fogva végig mentünk az egész falun. Az emberek megnéztek engem. Hogy ne néztek volna meg? Azóta nem láttak, mióta 18 éves koromban engedélyeztem a tanácstól, hadd legyen inkább a húgom a csapatnak a vezetője és hadd költözzek el. Kylie biztos fergeteges vezetővé vált. Mindig is ezt akarta. Kettőnk közül mindig ő volt a vezetőbb típus, aki eldöntötte milyen színű legyen a közös szobánk fala, a termoszunk színe, hogy milyen fagyit vegyünk. Nem mintha én nem tudtam volna elérni ezeket, csak hát Kylie-nak van egy hihetetlen jó képessége ahhoz, hogy mindig megtalálja azt, ami a legtökéletesebb. Szóval biztos vagyok benne, hogy ő egyszerűen fergeteges vezető.
- Megérkeztünk –mondtam egy hatalmas kapu előtt.
- Hát akkor.. a játék kezdődjön –mondta és adott egy lágy csókot ajkamra.
Benyitottam a házba.
- Halihó –szóltam félénken.
- Csak egy másodperc –jött a válasz az emeletről. Ez Kylie. A következő pillanatban húgom jelent meg a lépcső tetején. Mennyire megváltozott. Mikor utoljára láttam 14 éves volt. Most ő 17 és hát hihetetlenül gyönyörű és kész nő.
- Ó te jó ég! KÍRA!!!

6 megjegyzés:

zsóka írta...

ez nagyon jó. remélem nem fogják szétválasztani őket. nagyon várom már a folytatást.

Lizi írta...

:) na.
jó hogy végre felőlük is hallunk:))
ez is nagyon jó lett. tetszett. és pont. :D
folytassad hamar:D
puszka<3

∂óяι írta...

Zsóka, köszi:) hát tudod a remény hal meg utoljára:) reménykedj és hátha:P:D

Lizi:)) ,hát igen, eddig nem velük voltam elfoglalva, dehát nem volt panasz h sok Bella-Edward vagy épp Trixi-Mike sztorik voltak:) Köszi és pont:) folytattooooom:)
puszika cupp cupp<3

mesi28 írta...

Szia!
Ez nagyon jó lett, és engem abszolút nem zavar az Ed+Bella többlet, nekem azok a kedvenceim XD
De ez is nagyon jó lett, örülök, h most itt hirtelenjében 2 részt is kaptunk!
Alig várom a folytatást!
pusz
mesi28

Anyíta írta...

szuper lett.
hát engem sem zavar az Ed-Bella többlet, de szerintem másokat sem, de jó volt most, hoy egy kicsit ők is képbe kerültek :)
na várom a folytit :)
pusz

∂óяι írta...

Mesi + Anyíta , köszi nektek. örülök h így gondoljátok:) köszönöm a dícsérő szavakat:DxD puszii