13. fejezet

Előre szólok ,hogy a vége felé 18-as:)

/ Trixi szemszöge /

Még pár óráig beszélgettünk Markkal a tetőn.. jó oké.. nem csak beszélgettünk! A szánkat másra is használtuk... Olyan sok mindent mesélt magáról. Hogyan élt eddig, a gyerekkoráról, a szüleiről, mindenféle kalandjáról. Bejárta egész Európát és Amerikát. Olyan sok mindent látott és élt át, amit én még csak elképzelni sem mernék..

- Kedvesem mire gondolsz? -kérdezte lágyan miközben gyengéden megsimította az arcom.

- Semmi olyanra ami érdekelne.. - mondtam neki mosolyogva és enyhe csókot leheltem ajkaira.

- Na! Te is tudod ,hogy engem minden érdekel ami veled kapcsolatos -mondta és szemeit az enyémekbe fúrta.

- Igazából, tényleg semmin. Anyun. A testvéremen. Az új családomon akik elhagyták Anyát. Edwardon.. -félbeszakított.

- Milyen Edward? -kérdezte zavarodottan.

- Jaj szerelmem ne legyél féltékeny -mondtam huncut mosollyal és rákoppintottam az orrára. - ,csak az apám..

- Nem azt kérdeztem ,hogy neked kid. Hanem ,hogy milyen Edward? -szegezte nekem a kérdést.

- Cullen. De miért?

- Emmett -nyögött fel.

- Igen, ő a nagybáttyám, de mi van? Kérlek! Megrémítesz. Honnan ismered Apát, és Emmett bácsit? -most szólítottam Edwardot elösszöt Apának. Titkon a szívem legeslegeslegeslegeslegeslegeslegeslegmélyén jól esett így szólítani.

- Mert Emmett, a testvérem!

/ Bella szemszöge /

- Mi a fenét művelsz? -kérdeztem és a hangom egy csöppel volt magasabb a normálisnál.. oké oké.. sokkal..

- Bella. MUSZÁJ beszélnünk.

- Jó. Szia. Mi van veled? Velem semmi. Felneveltem a gyerekünket, míg te Tanyat csókolgattad. Most vesztettem el az egyetlen férfit aki mindig kiállt mellettem. Nevelek egy másik fiút ,aki farkas és nemrég vésődött be. Elég kielégítő volt? Nem érdekel ha nem. Viszlát! -mondtam és próbáltam becsukni az ajtót de oda tette a lábát. Szemembe nézett. Mosolyogott. Mi a franc van ezzel?

- Sajnálom, hogy nem voltam veled -mondta és tényleg őszintének tűnt.

- Oké. Megértettem. Sajnálod. Most menj el! - üvöltöttem. Tudtam ,hogy ha most nem megy el, nem lesz elég erőm az arcába vágni az ajtót.

- Ó, kicsi Bella. Te sem akarod ,hogy elmenyjek .. -jajj ne. Átlát rajtam .. -,mert különben nem hagynád ezt..

Kezeit felemelte és nyakamköre fonta. Olyan erővel tartott ,hogy nem tudtam kiszabadulni. Persze nem is akartam. Mikor ezt észre vette lehunyta a szemét és felém közeledett. Adott egy csókot a jobb arcomra. Majd a balra. Végül ajkai megtalálták az enyémeket. Eleinte gyengéden, aztán egyre hevesebben végül már vadul csókolt. Beljebb lépett és én becsuktam az ajtót. Erre a gesztusra elmosolyodott és karjait lejjebb csúsztatta a derekamra. Pár percig még így csókolgatott, majd már nem bírta tovább. Felrohant velem a lépcsőn és be abba a szobába melyre mutattam. Lefektetett az ágyra és lassan vetköztettett. Én is ugyanezt tettem vele. Mikor mindketten meztelenek voltunk órákig szerettük egymást..

Ezek szerint nem volt túl meggyőző a hisztis, dühös arcom. Talán emiatt is volt az ,hogy Trixi soha nem fogadott nekem szót. Ebben a pillanatban csöngettek. Felvettem Edward ingjét és a bugyimat és lerohantam a lépcsőn. Ő felkapta a gatyáját és követett. Így ketten nyitottunk ajtót...